friss műút

Legfrissebb

Vers

Grecsó Krisztián: Arctalan ima

Grecsó Krisztián verse a legújabb Műútból

Tovább »
Pollágh Péter: Titti

Pollágh Péter verse a friss Műútból

Tovább »
Zöldi Meliton: Holnapután

Fehér vonalak a csillagaim. Lankad a völgymeleg ködmenet. Napfénymentes árnyékrudak, kátrány-kesztyűk mentenek. Vörösen virít a maradék szépség a skalpok alatt. A lábak felett kúszik a homály, hogy ne lássam, ami fájdalmas lehet. Tócsaképek feketén. Tenyérforgács, érhalál. Peremre fújta – mint szirénát – egy langaléta délibáb. Hígabb kesztyű, telt szinezet. Távolban a szürkület. Kátyúkban állok, de […]

Tovább »
Urbán Emma: fürdőkádas vers

sok ezer rézbarna véraláfutás a rozsda a fürdőkád repedezett testén a penészes falban valami árkot ás percegés fertőzi meg a néma estét remegő vizeletsárga teliholdja a lámpa fénye a langyos fürdővíznek a húsz köbméter levegő csendben oldja a füstölő leheletét, melynek nehéz íze egykedvűen szivárog szerteszészerteszéta a peremen fekvő törtfehér csuklóról ekkor egy kóbor csepp […]

Tovább »
Szendrei Boglárka: Jelentés

Olyan, mint a gyerekszerelem: Bokor mögött bujkálás És a fiók mélyére rejtett levelek a kézírásoddal; Én tényleg csak a szemedet szeretném látni, És nézni benne a csodálkozást. A leggyakrabban kiejtett szó, a viszontlátásra Úgy sodor el néha minket, Mint a szélben lengő hinta A nemrég rajta ülő kisfiú gondolatait, És ha megtörténik, tényleg elhisszük, Hogy […]

Tovább »
Szálinger Bella Sára: Zala

A fehér rózsák körbefonnak Mint valami ketrec Ápol és eltakar, Bent tartja a titkokat. Alattam a fügebokor Felettem a nyár, Az oroszlánokkal védett kapu, Tudatja a faluval ki itt az úr. Előttem a szomszéd azzal a hatalmas rottweilerrel, Jobbra tőlem a gyümölcsös amire olyan büszke a nagyapám. Balra a kisház benne az éjjeli kártyázások emlékével. […]

Tovább »
Róna Virág: Belvárosi éjjel

Forrón csendül az éjjel feketén ömöl Utcát csontig elárasztva, vidám titán Halkan járda szegélyét nyalogatja már Bajszát pödri a lázas árny. Kancsót széttipor estékbe bolonduló Álmatlan, ki barázdát maga húz agyán S falról mállik a festék ugyanúgy, ahogy Arcról hámlik a bőr bután. Katlan tűz levegőjét szivogatja és Lelkét fűti belülről keresési láz Mint szomjas […]

Tovább »
Rácz Leonóra: Meghalsz te is, Esti…

Meghalsz te is, Esti Te, ki szürke kis szállodák éjeinek lovasa vagy Te, ki a halállal karöltve csavarogtál macskaköves, kacskaringós utcácskákon Hol virágillattól és szökdöső fényfoltoktól ázik az éjjel És kacagtatok e cicomás, sáros, furcsa földvilágon Meghalsz, Esti, pedig láttál mindent Láttad a szépséget, és a szépségben a romlást A való torzában az igaz ragyogást […]

Tovább »
Németh Tünde: Deus meus

A fülhallgatómból vízbe mártott gépek hallatszanak. Tocsogás. Merülés és munka. Mintha tudnám mit akarok. Mintha nem a szart nézném a síneken. Dramaturgiailag üveg. Üveg egy vonat ablakán, ami pálya helyett villanypóznákon közlekedik. Meg otthon hagyott kulcs egy kő alatt, mert mindig ott keresik először. Csak zajt csapnak kint az árnyékok. Pedig én hívő vagyok, mint […]

Tovább »
Nagy Zalán: emlékvitel

(1) fájdalmas mosolyt varrni testem különböző pontjaira el kell viselnem a szeretetet és tartalékolnom perfúzió-rendszerekben hogy később vénásan adagolhassam mert mikor elég ráncos leszek már nem fog kirajzolódni egy mosoly sem a meggyűrt bőrömön te pedig keserűen fogod itatni velem a kávét (2) a faragás és csiszolás napi tevékenység lesz majd feldolgozzuk éveinket apró részletei […]

Tovább »