friss műút

Legfrissebb

Próza

Dénes Anita: Határ

Dénes Anita prózája

Tovább »
Ménes Attila: Harmsziádák

Ménes Attila prózái a legutóbbi Műútból

Tovább »
Szalay Zoltán: Henry

Ahogy kifelé nézett a repülőgép ablakán, a hegyeket kereste, és látott is valamit a távolban, nem lehetett más, mint azok a hegyek, és látni vélte a fákat is, azokat a zord, sötét fenyőket, amelyek éjszakánként fohászkodnak a maguk érthetetlen nyelvén, és reggel sűrű párát lehelnek ki magukból.

Tovább »
Kiss László: Kitenni a pontot

Megnyitom a wordöt, idegesen dobolok az ujjaimmal. Új dokumentumot nyitok meg, beírom a nevem, aztán inkább delete-elek. Előveszem a félkész novellát, és ott folytatom, ahol abbahagytam: „Odakint a sötétben sárga nyakék a szaporodó lámpások fénye”.

Tovább »
Nemes Z. Márió: A lunatikus

Csókot lehelt a preparációs tégelyre és egy sporttáskába rejtette, majd felhúzta a gyászprogram fekete overálját és a meztelenül horkoló terroristára nézett.

Tovább »
Biró Zsombor Aurél: Koldulsz a pofonért

Fejest ugrottam, először csak az arcomon éreztem a vizet, kellett pár pillanat, hogy átszivárogjon a ruháimon a hideg. Tempóztam a medence fenekén, minél tovább bírom egy levegővel, annál kevesebbet kell pillangózni, gondoltam, csak a túloldalt jöttem fel, addig észre se vettem, hogy a többiek nem ugrottak be, csendben állnak a parton.

Tovább »
Ádám Gergő Narin: Szappanmaradék

– Áll a fütyid! – bökte ki végül Laura.
– Nem! Nem mondhatsz ilyet! – bömbölte a fiú. – Ilyet nem szabad mondani!

Tovább »
Harag Anita: 25 méter hosszú, 11 méter széles, 2 méter mély

Az öltözőben majd eltakarom a nagy törülközőnkkel, senki nem fogja látni, hogy nincs melle. Ha úszna egy kicsit, nem kell sokat, csak egy kicsit, elmúlna a fejfájása, aludni is jobban tudna. Utána melegszendvicset ennénk az uszoda büféjében. Már nem Teri néni adja a szendvicset, hanem a lánya, az ő nevét nem tudom.

Tovább »
Hegedűs Ágota: Szökés

Hazafelé monoton teker, felvált a leggyorsabb fokozatra, ott kattog kicsit a váltó, meg Pier agya is, megölöm őket, hiszen úgyis meghalok, dehogy halok meg.

Tovább »
Tóth Vivien: Akrázia

Anyám üvölt a kertben. Meghajlanak a tulipánok a lába előtt, nem tiszteletből, csak nem tudják elviselni a rikácsolást.

Tovább »