friss műút

Legfrissebb

Szépírás

Kószó Ádám: béke téren

Kószó Ádám prózája a legutóbbi Műútból

Tovább »
Telléry Márton: Sci-fi

Telléry Márton prózája a legutóbbi Műútból

Tovább »
Hidas Judit: Verseny

Hidas Judit prózája a friss Műútból

Tovább »
Pollágh Péter: Titti

Pollágh Péter verse a friss Műútból

Tovább »
Zöldi Meliton: Holnapután

Fehér vonalak a csillagaim. Lankad a völgymeleg ködmenet. Napfénymentes árnyékrudak, kátrány-kesztyűk mentenek. Vörösen virít a maradék szépség a skalpok alatt. A lábak felett kúszik a homály, hogy ne lássam, ami fájdalmas lehet. Tócsaképek feketén. Tenyérforgács, érhalál. Peremre fújta – mint szirénát – egy langaléta délibáb. Hígabb kesztyű, telt szinezet. Távolban a szürkület. Kátyúkban állok, de […]

Tovább »
Urbán Emma: fürdőkádas vers

sok ezer rézbarna véraláfutás a rozsda a fürdőkád repedezett testén a penészes falban valami árkot ás percegés fertőzi meg a néma estét remegő vizeletsárga teliholdja a lámpa fénye a langyos fürdővíznek a húsz köbméter levegő csendben oldja a füstölő leheletét, melynek nehéz íze egykedvűen szivárog szerteszészerteszéta a peremen fekvő törtfehér csuklóról ekkor egy kóbor csepp […]

Tovább »
Szendrei Boglárka: Jelentés

Olyan, mint a gyerekszerelem: Bokor mögött bujkálás És a fiók mélyére rejtett levelek a kézírásoddal; Én tényleg csak a szemedet szeretném látni, És nézni benne a csodálkozást. A leggyakrabban kiejtett szó, a viszontlátásra Úgy sodor el néha minket, Mint a szélben lengő hinta A nemrég rajta ülő kisfiú gondolatait, És ha megtörténik, tényleg elhisszük, Hogy […]

Tovább »
Szálinger Bella Sára: Zala

A fehér rózsák körbefonnak Mint valami ketrec Ápol és eltakar, Bent tartja a titkokat. Alattam a fügebokor Felettem a nyár, Az oroszlánokkal védett kapu, Tudatja a faluval ki itt az úr. Előttem a szomszéd azzal a hatalmas rottweilerrel, Jobbra tőlem a gyümölcsös amire olyan büszke a nagyapám. Balra a kisház benne az éjjeli kártyázások emlékével. […]

Tovább »
Róna Virág: Belvárosi éjjel

Forrón csendül az éjjel feketén ömöl Utcát csontig elárasztva, vidám titán Halkan járda szegélyét nyalogatja már Bajszát pödri a lázas árny. Kancsót széttipor estékbe bolonduló Álmatlan, ki barázdát maga húz agyán S falról mállik a festék ugyanúgy, ahogy Arcról hámlik a bőr bután. Katlan tűz levegőjét szivogatja és Lelkét fűti belülről keresési láz Mint szomjas […]

Tovább »
Rácz Leonóra: Meghalsz te is, Esti…

Meghalsz te is, Esti Te, ki szürke kis szállodák éjeinek lovasa vagy Te, ki a halállal karöltve csavarogtál macskaköves, kacskaringós utcácskákon Hol virágillattól és szökdöső fényfoltoktól ázik az éjjel És kacagtatok e cicomás, sáros, furcsa földvilágon Meghalsz, Esti, pedig láttál mindent Láttad a szépséget, és a szépségben a romlást A való torzában az igaz ragyogást […]

Tovább »