friss műút

Legfrissebb

Szépírás

Dénes Anita: Határ

Dénes Anita prózája

Tovább »
Rafael Pinedo: Plop

Az ünnepség   Az ünnepséget a nyári napforduló utáni tizedik éjszakán tartották. Soha senki sem mondta, mire emlékeznek. Mindenesetre ekkor ért véget az év. Alkoholt ittak és együtt ettek. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor mindenki ugyanazt kapta. És egyedül ilyenkor fordult elő az is, hogy láthatták egymást evés közben. Persze ilyenkor is összeszorított szájjal […]

Tovább »
Petőcz András: Virágárok

Petőcz András verse a legutóbbi Műútból

Tovább »
Fecske Csaba: Gyászmunka (Feleségem emlékére)

„Az tudja, mi a test, aki árnyat ölel.”
(Vas István: Húsvéti ének a testről)

Tovább »
Gazdag Ági: Gordiusz

És mert tudvalevő, ha kinyújtom a kezem,
és lenyomom a kilincset, nincs mögötte semmi.

Tovább »
Ménes Attila: Harmsziádák

Ménes Attila prózái a legutóbbi Műútból

Tovább »
Demény Péter: Szivárvány

Demény Péter verse a friss Műútból

Tovább »
Pintér Kitti: Versek

Pintér Kitti versei a friss Műútból

Tovább »
Szalay Zoltán: Henry

Ahogy kifelé nézett a repülőgép ablakán, a hegyeket kereste, és látott is valamit a távolban, nem lehetett más, mint azok a hegyek, és látni vélte a fákat is, azokat a zord, sötét fenyőket, amelyek éjszakánként fohászkodnak a maguk érthetetlen nyelvén, és reggel sűrű párát lehelnek ki magukból.

Tovább »
Mark Turcotte: Exploding Chippewas

Lobbanássá égünk
forgunk, pörgünk.
Vérünkre emlékezünk.

Tovább »