friss műút

Legfrissebb

Napindító

és tönkretesznek

Zuhogj hát, könny, ömölj, föltarthatatlan — De soha ki ne oltsd a tüzet itt benn! Fájdalom őrjöng, egyre szilajabban, élet és halál csatázik a szívben. Írt lelhet a test, hűteni e nagy kínt; de a lélekben erő, akarat nincs; nem érti: Őnélküle hogyan éljen? Az Ő képét ismétli, százszor, újra. Marad a kép, majd szétszakad […]

Tovább »
e Nora, Nora mia

Úgy látszik, csak te változtatsz vadállattá. Te magad kezdted az egészet, te szégyentelen rosszaság. Nem én voltam az, aki egykor Ringsendnél először fogdosni kezdett. Te voltál, aki először becsúsztattad a kezed a nadrágomba […]. Te ejtetted ki az első obszcén szót is ajkadon […] Megelégelve, hogy alul feküdjél, vadul letépted kombinéd, és lovagló ülésben rámugrottál […]

Tovább »
A gazda naplója

(Gáll István: Vaskor. Szépirodalmi, 1980. 177.o.)  

Tovább »
belátás

Amit őrültségemről írsz, nem talál el; egyáltalán nem tetszelgem semmiféle őrültség színében, sőt józanabbnak hiszem magam, mint bármikor. Igaz, hogy a nyilvánosságról lemondtam, nem vagyok író többé abban az értelemben, ahogy nálunk ezt a szót használják; de ez a szakítás nem az őrültségé, hanem a belátásé.   (Németh László: Levele Fülep Lajosnak. Budapest, 1939. január […]

Tovább »
mozgó x

Én ebben a versben kicsi akarok lenni, szellemváros a szándékok világtérképén. Akkor héjaként bejelölhetsz engem: a célpontot mutató, mozgó x jelet.   (Rita Dove: Ars poetica [részlet], ford.: Orbán Ottó, Holmi, 1990/6. 615.o.)

Tovább »
„…okvetlenül — miként illik — nagyon rossz…”

Jó volt Petőfi, de ez a jósága is az a jóság, amelyet csak a halál után lehet nyugodtan dicsőíteni. (Ady Endre: Petőfi nem alkuszik [részlet])  

Tovább »
Don Giovanni-t mindenkinek!

A fennhéjázó urak és tragikus dámák társaságában ő csak epizodista lehet. Mégis rávetül az ellenállhatatlan pillantás fénye, a társadalmi állások szakadéka fölött a dissoluto Grande felé nyújtja a kezét, és túlságosan is félénk lenne, ha nem követné azonnal a kastélyába: hisz nincs oly messze innen. De mivel az opera buffa műfaja megtiltja, hogy egy ártatlan […]

Tovább »
eddigelé minden madzagunk a markunkba szakadt

Az érzés, ami felgyülemlett bennem, az akkori időknek lehetett volna jobbágyi panaszlevele. (…) De mondja meg Kegyelmed, mi kinek a kebelébe tegyük le siralmas állapotunkat? Számtalan nyomorúságunkra kitől remélhetünk resolutiót? Hogy a dolog velejénél kezdjem, amidőn Nagyságodat a vízi betegség a halál színe elé roskasztotta, végrendeletében hátra méltóztatott hagyni, hogy — két tar között az […]

Tovább »
mellbe dugható tejkarok

„Pesszimizmus” (Budapest): Pesszimizmusának oka — szerintem — alapvető szellemi színvakság. Azt írja: „Feketebőrű én a fehérek között… pirosszemű, fehérhajú, elfajzott albínó vagyok szerintetek.” Kétségtelen: mindenütt, ahol a többség fekete, a fehér olyan meglepő, mint másutt — ahol a többség fehér — a fekete. De ezt nem a fenti módon kell kifejezni. Aztán… „ha… nadrágom zsebét […]

Tovább »
Bájos voltam

Három órakor volt a vacsora. Gabriel ült jobbomon. Talán hatvanan ültünk asztalhoz. Nini bájos volt, szép volt, gyönyörű válla van. Kitűnően sikerült a ruhája… de anyám, néném és Dina is kitettek magukért. Az én ruhámat Doucet és én csináltuk, ketten, a jónevű cég. Egészen Greuze Törött korsója után terveztem. Göndörödő hajam magas kontyba volt tűzve. […]

Tovább »