friss műút

Legfrissebb

Napindító

a gond

Valójában mi akadályoz meg hát abban, hogy kivájjam egy ember szemét — ha egyszer módomban áll és örömömet lelem benne? …semmi, de semmi sincs, ami ráemelt kezemet visszatarthatná. Ami kezemet visszatarthatja, egyedül az, hogy tudom, ha valaki kivájná a szemét, lelkéig hasítana a gond, hogy rosszat tettek vele.   (Simone Weil: Ami személyes és ami […]

Tovább »
szép zsuzsu

Sir Rodney nem teheti boldoggá a feleségét. Az a fajta férfi, aki úgy viseli a feleségét, mint egy szép zsuzsut a mellényén. Ügyet se vet rá mindaddig, amíg betörő nem lopódzik a házába, hogy ellopja a szép zsuzsut. De az ilyen emberekben egyszerre felébred az alvó birtokos és rálőnek a tolvajra. Nem szenvedélyből lőnek rá, […]

Tovább »
érzelmek oldalra fordulva

Az érzelmek életéről nincs hiányunk hírekben és híresztelésekben. De látni mégis csak azokban a kurta pillanatokban látjuk őket, midőn felszökkennek a sors folyamából, avagy ha — kissé már higgadtabban — holtan, oldalra fordulva, tovasodródnak a sors felszínén.   (Rainer Maria Rilke: Marianna Alcoforado apáca öt levele [részlet], ford.: Szabó Ede, in: Rainer Maria Rilke: Válogatott […]

Tovább »
kinéz… belát…

Totyog, totyog a piócahalász, bámul, bámul a sovány kanász, lebeg, lebeg a tó fölött a gém, gőzöl, gőzöl a friss tehénlepény — egy fáradt alma függ fejem felett, a hernyó rágott szívéig szemet, kinéz hát rajta és mindent belát, virág volt ez a vers, almavirág —   (József Attila: 3. Medália [részlet])

Tovább »
patkánytőr

Hát már most jó volna tudni, honnan került a vásártér füvére a patkánytőr?   (Osztojkán Béla: Halottak gyertyafényben [részlet])

Tovább »
Hazatérés

Megnyitom az ablakot kissé, szabad? Igen, lássa, ez az illat — ezt mindig ilyen különösnek érzem és mélynek, ha megcsap a határhegyek felől; — valami méla és ködlő, lekötött zamatú növénylehelet; mintha a vegetatív lét minden bénasága és csüggedt bánata lélegzene.  Fojtott, mint sóhajtozás. Ó, igen, a sok vízpára teszi, — ugye, mosolyog rajtam; az […]

Tovább »
kén- és ürülékesőben meztelenül

mint az az ELJÖVENDŐ IDŐK nevű szobor, amely hajdan a nyilvános parkban díszelgett, bronzból vagy patinás rézből kiöntött óriás, akin a galambpiszok szeszélyesen csordogáló patakokban folyt le, patakzott a válláról, a fenekéről, a combjairól, mintha csak arra lett volna kárhoztatva, hogy szakadatlanul kén- és ürülékesőben meztelenül, szemérmetlenül és feketén a gyerekek kiáltozása és a madarak […]

Tovább »
kicuclizza

Nem is hinnék — folytatta a hentesné —, hogy kicuclizza egy ilyen aszparágusz a zsíros levegőt.   (Bohumil Hrabal: Bambini de Praga, 1947 [részlet], fordította: Hosszú Ferenc)

Tovább »
Bájhő — Édes hazám 10/10.

Bájhő. Csak az ecetfa leng. Zörög a rozmár-parlament. (Gergely Ágnes: A parlament nyári ülésszaka [részlet], in: Édes hazám, Magvető, 2012, 65.o.) Fotó: Valuska Gábor, konyves.blog.hu

Tovább »
Elszopogatnám — Édes hazám 9/10.

Mondd, Szoki, öreg szaki, nem maradt egy korty véletlenül a bürökpohár alján? Elszopogatnám. /1990/ (Petri György: Egy törvényre [részlet], in: Édes hazám, Magvető, 2012, 310.o.) Kép: forrás Petőfi Irodalmi Múzeum

Tovább »