friss műút

Legfrissebb

Napindító

Nem lehet

Nem lehet az akácvirágfürtök fertőzésszerű, bolyhos dekorációját, a bodzabokroknak, ezeknek az apró, gömbölyű nagynéniknek a tányérjait, kínáló tenyereit, a vadgesztenyefák váróterem-katedrálisainak parasztbarokkját, a felásott parcellák kávézaccközönyét, a pipacsok szemekbe fröccsenő pirosát, a réti füvet, amibe hol itt, hol ott fekszik bele egy darab szél, az árkok vizében térdig rohadó tavalyi nádat, a foltokban vedlő rozsot, […]

Tovább »
Mit eszik az erdélyi írónő?

Az írónő, reggel korán még átlibeg a tű fokán. Mennyország várja, úgy bizony: uborka, sajt, paradicsom. Mértékkel, persze, hisz tudod: akármi póri maszlagot a kényes-preciőz gyomor (kínozza bármi rút nyomor) ebédidőig nem fogad, csak könnyű, déli dolgokat: narancsot vagy narancslevet, ananászból egy keveset, és aztán semmit, kuss neki, a húrt hiába pengeti a kis zenész […]

Tovább »
Hollárió…

Délután öt óra. Reggeltől mostig futkároztam a poshasztó melegben. Most a zuhany alatt állok. De még a zuhany vize is meleg. Nincs is Pesten hideg víz! Hiába folyatom akármeddig, mindig csak langyos. Pezsgőspalack szeretnék lenni, amit egy kübli jégbe állítanak. A tuss sziszegésébe zongoraszó vág bele. Közelről jön, innen a második emeletről. Az a szép, […]

Tovább »
Szép nők ilyenkor írnak képeslapot.

Nemrég primavera volt, megmájusodtak mind a marienbadi lombok! Alig-imént még augusztus azúrja lángolt és most a fehér pavilonok, az ivócsarnokok, napernyős sétányok, lugasok, café-teraszok, sötét fasorok, forrásos tisztások, virágos promenádok, szobros mellvédek: szeptembert szenvednek — — — — — — Szép nők ilyenkor írnak képeslapot. Minden olyan most, mintha az emlék előbb lett volna, mint […]

Tovább »
Marienbad

A társalgások olyan tartalmatlanul folytak, mintha a szavaknak semmi jelentése nem volna, vagy legalábbis nem kellene hogy legyen. Egy-egy mondat hirtelen úgy szakadt félbe, mintha fagy dermesztette volna meg … De csak hogy később bizonyára folytatni lehessen, ugyanott, ahol abbamaradt, vagy máshol. Nem volt lényeges.   (Alain Robbe-Grillet: Tavaly Marienbadban [részlet])

Tovább »
S az ébredő ásít, / mint hulla folyóban.

Hajnal van, kaparja álmomat zörögve a fél-mámor karma, az ébredés körme. Mint ablaküveget madár, ha rácsattan, s a tovább-nem-lehet vér az üvegfalban. S csipke-ág lábával, csőrével üt, rágja: üvegkés-gyémánttal karcolja, sikálja. S szárnya legyezőként hullámzik a hőre: májfolt nő be új fényt, s vérhabos száj-csőre. Szeme barna pázsit, s árny-kés a golyóban. S az ébredő […]

Tovább »
akár rögtön

Maga akkor felhívott, hogy menjek, ha nincs égetően sürgős dolgom éppen, induljak akár rögtön, mert kegyes napok ezek, megritkult a nyár. Én meg otthagytam a lerakatot, ahol reggel óta leltároztunk a kavargó porban, öklömbe harapva eredtem futásnak a csendes utcán, és először éreztem felszabadítónak, hogy a biciklimet ellopták. (…) A fasor az évtizedek óta használatlanul […]

Tovább »
Fut a béke istennője…

Faluktól megfosztott városok. Szelek kényére-kedvére hánykódó hajók bolyonganak, nekiütődnek a kikötőhidaknak. Az angolpark óriáskerekét széttörte a szél. Fut a béke istennője, vakon, bearanyozott teste keresztüldereng a vizen. A tér szökőkútjából megszökött a víz, a követségre, bankokba, minisztériumokba bárki bemehet. Döglött gerlék és sirályok borítják a mólót és az útmenti árkokat. S az emberek, hol vannak […]

Tovább »
Macska

valóban macska vagy! valótlan macska, nagy sötét szemekkel — kell? kell neked? — azt hiszem — keleti! kelleti magát, igen, s bojtosfülű, hát, óriási macska, az biztos! íme, beszökött s most összegömbölyödik a homlokom mögötti vízben, körmöcskéit kirakosgatja a párkányra — szemhéjaimra — száradni, ha a tükörbe nézek, vadul integet, néha látom, tesz-vesz, vagy csak […]

Tovább »
szürke, angol anyag

A nyár reménytelen. Nyáron egyszerűen nem lehet szövetet eladni. Nyáron nem öltözködnek az emberek.   (Mándy Iván: Ügynök a kórházban [részlet])

Tovább »