friss műút

Legfrissebb

Napindító

szerelem, lalla-la lalla-la lalla-la

A Lacan-szemináriumokban rejlő provokatív társadalmi kötelékek szociálisan összekötnek, de egyébként semmit sem írnak le. „Régóta hallom” — mondja egyik hallgatója vagy hallgatónője —, „hogy az érzések mindig kölcsönösek. És, aminek ebből vissza kellene térnie: »Igen és akkor és akkor, a szerelem, a szerelem mindig kölcsönös?« — »Nemdebár, nemdebár.«” Így működik nagy visszhangkamraként a Szent Anna […]

Tovább »
Hohó

Hohó — mondta a kocsikeréken üldögélő légy —, micsoda port verünk!   (Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája [részlet], ford.: Szász Imre)

Tovább »
se nem úr, se szolga itt

Sokat lát, aki ötven évet élt. Most már feladhatok minden reményt. Halálos baj már ez a régi lob… Ha eddig így volt, nem lesz sose jobb. A rosszra most már berendezkedem. A régi megszokott rend ez nekem. Az élő rossz, mely esik s havazik tavasztul télig, téltül tavaszig… Esőköpeny-é vagy télikabát: az ember összehúzza jól […]

Tovább »
tény

Tény, hogy mindeddig nem szánta rá magát, hogy a csábítómmá próbáljon válni. Nem tudom, hogy ez így marad-e, viszont ha igen — hát sajnálja ő. (Závada Pál: Hajó a ködben [részlet], Magvető, 2019, 310.o.)

Tovább »
farkasordító magány

Én azt hiszem, egy hajnalon egész az erdőig sétálnak fel a kaszálókról mind a fák. Ha már az ember is megroppan tőle, hogyan bírhatnák éppen ők a farkasordító magányt? Én voltam úgy: kongó konzervdobozként tengtem, s dobáltak huzatos terek; ha villamoson asszonymellhez ért a testem — megperzselte az ingemet, s mivel még hittem: minden rajtam […]

Tovább »
Mindenütt Moszkva

S körben Moszkva nő, lélegzik, terjed Varsóig ér, Prágáig, Párizsig És nő tovább, egész New Yorkig ér már És mindenütt, amerre szem csak ellát Mindenütt Moszkva, s Moszkva népe van Hol nincsen ő — ó, puszta űr csupán az   (Dmitrij Alekszandrovics Prigov: Moszkva és a moszkvaiak [részlet], ford.: Szilágyi Ákos)

Tovább »
szentdisznózás

Amikor szentdisznózunk. (…) leginkább az ugrósiskolához hasonlít. A kerthelyiség homokjába vonalakkal kell rajzolni egy nagyméretű disznót, és azt felosztani úgy, mint a hentesbolti plakátokon. A részekbe egy-egy művész nevét kell írni. Mondjuk csülök Móricz, oldalas Erdély Miklós, comb: Hajas, farok: Mikszáth, satöbbi. Aki kezd, az írja föl, az választja ki a neveket, aztán féllábbal ugrálva […]

Tovább »
megszívtuk

HANG 1 (NIKKEL) Csak egyszer, egyetlen ponton nyissuk meg a labirintust, akkor már könnyebb az egész tekervényt felgöngyölíteni. HANG 2 (MÉRŐ) De mi van, hogyha nincsen labirintus?… HANG 1 Akkor nagyon megszívtuk, akkor nagyon-nagyon megszívtuk…   (Papp András — Térey János: Kazamaták [részlet])

Tovább »
DÓR

Aki a nagyszülők különös szavaira alig emlékszik, s ha némelyik olykor mégis eszébe jut — Mamó a szellentést úgy mondta: purci —, csak zavarba jön tőle, mint a sommal kikészített papnők szájából fölbugyogó szavaktól, mert értelmük sosem az, amit jelentenek, az a nő nem is dór. Aki férfi nélkül él, termékeny éveit a szőlőtőkék közt […]

Tovább »
mint gyerekkorban

… Késői fentlét, fordul a felhő, a kanyar, estébe domboruló táj, rajzó testek. Szállnak az űrhajók kockából, lágy a képernyő, mint gyerekkorban. (Kerber Balázs: Hosszú járat, hab [részlet], in: Kerber Balázs: Conquest, Jelenkor, 2019, 81.o.)

Tovább »