Feltre. Éjszaka

És szól a dübörgés, propellerforgás És messzire kongó kalapálás, homéroszi Át a síneken és köveken, füveken És hangosan, mint csőrakodáskor vagy Ércesen, ha bontják az állványt, egy ló körül És kutyák ha ugatnak, így ugatnak akkor Vagy sírnak a macskák, mintha a csönd És az se lenne, csak olykor, elnémulva A visszhang és így falakra verődve Tovább …

Akhilleusz!

Antik halált ma, fényes-könnyű véget ne várj a földön. Most apránként halsz meg. S mi rég vetekedett egy istenével: sok titkos szégyen fészke lett a tested. A vér, a kar, s a kard erejét vesztve kallódik a stronciumos pokolban; s mielőtt még a könny világra szökne, a szembogár helyén már vak üreg van. Katona-szíved terep Tovább …

Papírszeletek

Tilalmak akadályok korlátozások te meg fogpiszkálóval akarsz lyukat vájni a falba. Már kész is a lyuk. Fény fák autóbuszok. Mondd miért csukod be a szemed? Csak hogy ne lásson téged?   (Jannisz Ritszosz: Papírszeletek, fordította: Képes Géza, Kozmosz könyvek, 1985. 75. old.)

(A kővé váló névben ismeretlen…)

A kővé váló névben ismeretlen, szárnyas anyagra leltél. És fennhangon kimondtad, hívtad az éjjeli tölgyfa súlyos lélegzetében, mely távoli kikötők öblén vasmacskák álmaiban nyikorog fel — Hajnali, összeragadt tekinteted, melyet evező szabdal, nézi és bontogatja e másik fény értelmét a derengésen át. Hisz láttad örvényleni, láttad a parázsló fény alatt nyíló vízboltozat mélyén az éji mágust, Tovább …

Az álom életrajza (6)

Túlélni mindent, aminek az összhang látszata elég. Hóként meleg tenyéren, amelyet az ezüstkristályok súlya megfagyaszt. Szanszkrit betűként. Hajdinamézként. Az örökélet és a titkos iratok utáni   ácsingózásnál semmisebben. Mákvirágként, dohánylevélként, puszta vidékként. Szóként, mit senki nem tud megismételni majd. Néha felzsong egy szonett rímeként, s máris elenyészik a zűrzavarban. Értelmetlen madár-csivitként,   mely egyetlen dallamként visszhangzik minden szobában. Beláthatatlan mezőként, Tovább …

Hiszek a húsban

Hiszek a húsban és a vágyban, Csoda, hogy látok, hallok és érzek, és minden tagom és porcom is csoda. Isteni vagyok kívül-belül, és minden áldott lesz, amihez érek és ami hozzám ér. Ez a hónalj finomabb illatú minden imánál, Ez a fej túlszárnyal templomot, bibliát és krédót. Ha egyszer bármit istenként imádok, az feltáruló testem Tovább …

Ki a címet írtam

Minthogy nálunk a verseket azért írják, hogy kiadják; továbbá azért, hogy maga a költő a társadalom ténylegesen költőként funkcionálhasson (s ennek vannak előnyei, s hátrányai pedig művészete javára válik), s minthogy én, ki a címet írtam, a remény leghalványabb pislogása nélkül kémlelem, hogy mi a franc lesz, először szeretném ténylegesen e költő-funkcionalitást (ld. fent), azaz, Tovább …

Fejlődés

A legújabb kor története olyan mutációkra késztette a fejlődést, amely a gyíkokhoz tett hasonlóvá bennünket. Ha közeleg a veszély, egyszerűen lelökjük kulturális farkunkat, és újat növesztünk helyette. Lehet, hogy ez a mechanizmus akkor is működik, ha a veszély nincs a közvetlen közelünkben. (Perneczky Géza: A korszak mint műalkotás, In. P. G.: A korszak mint műalkotás. Tovább …

Keszeg nők

Manónak mindig a keszeg nők kellettek, mindegyik olyan volt, mint egy kiklopfolt hering. De őt nem csak a pénze miatt szerették. Csiszi, aki vékony volt és lapos, csúnya, vastag vádlikkal, teljesen bele volt bolondulva, és mindenáron meg akarta szerezni, noha volt más barátja is, akivel nyilvánosan járt. Odáig ment, hogy az anyja, mint egy öreg Tovább …

A szabadság működései

Ha a tudomány és a művészet azok a gyakorlatok, amelyek minden értékesítési érdektől függetlenül először is a saját értéküket kutatják fel, akkor őket feltétlen, összehasonlíthatatlan érték, vagyis méltóság illeti meg, mégpedig önkikérdezésük vagy önfeltalálásuk minden egyes aktusában mindenkor szinguláris méltóság, amely semmilyen más méltósághoz nem mérhető és semmilyen más méltósággal nem helyettesíthető. Ez a méltóság Tovább …