Fő a változatosság

A miskolci nemzetközi fesztivál immár 14 éves sikertörténete jól mutatja, hogy érdemes volt az internetes letöltések okozta forgalmazói válság kellős közepén mégiscsak a mozi mellett voksolni, és színvonalas, A-kategóriás fesztiválok szerkezetét koppintó, évről évre újabb kiegészítő programokkal gyarapodó filmfesztivált létrehozni, amit az eseménynek otthont adó vidéki nagyvároson túl a magyar filmes szakma, valamint a szaksajtó is magáénak érez. Bár a nemzetközi fesztiváltérképen még kicsiny pont a CineFest, hazai viszonylatban jelentős filmes esemény, amely versenyfelhozatalába és versenyen kívüli programjába egyaránt a világ legrangosabb fesztiváljainak kínálatából szemezget. Tovább …

Az álom közös, a párna nem

Enyedi Ildikó mindezek kifejezésére nemcsak a tökéletes metaforákat és szimbólumokat találta meg, de annak a módját is, hogyan maradjon egyszerre a majdnem-realizmus talaján, és csupaszítsa le mégis a magjukig az emberi érzéseket: a film két főszereplője egy introvertált, magának való vágóhídi gazdasági igazgató és egy autisztikus személyiségjegyeket mutató fiatal nő. Akikről véletlenül kiderül, hogy egy ideje pont ugyanazokat álmodják — álmukban szarvasokként egy párt alkotnak —, de ébren már nem nagyon találják egymással a hangot. Tovább …

A minimalizmus felszabadít

A csütörtöki az egyik legerősebb nap volt a CineFest programjában: két nagyon hasonló, ikerdarabokként is jellemezhető, de egymást remekül kiegészítő versenyfilm dominálta. Elismert író-rendezőik, Xavier Dolan és Hajdu Szabolcs új filmjeikkel felértek a legmagasabb elvárásokhoz is.
Mindkettő másfél órás családi dráma, lakásbelsőkben, szinte real time-ban játszódó, színházi előadásnak is beillő, zárt, szituációs kamaradarab. Egyaránt sajátos munkák már sokat bizonyított, markáns és egyéni stílusú rendezőktől. Dolan filmje, az Ez csak a világ vége a zsűri nagydíját nyerte el Cannes-ban, Hajdu pedig a Kristály Glóbuszt és a legjobb férfi színésznek járó elismerést vihette haza Karlovy Vary-ból Ernelláék Farkaséknál című mozijáért. Tovább …

Akiket senki nem ismer

Amikor Juliette Binoche-t, a CineFest idei díszvendégét megkérdezték a filmfesztiválok szerepéről, arról beszélt, hogy a független- és művészmozik a kommersszel szembeni ellenállást képviselik. Nem tévedett: míg a tipikus hollywoodi dráma olyan metropoliszokban játszódik, mint New York vagy Los Angeles, a vasárnap és hétfőn vetített versenyfilmek közül kettő a vidéken élők alulreprezentált életét mutatja be, kettő pedig a globalizált világ útvesztőjében elvesző magányos különcökről szól. Tovább …

Magányos szívek klubja

Napjainkban számos technikai eszköz áll rendelkezésünkre, amely mind azt szolgálja, hogy kapcsolatot alakítsunk ki és tartsunk fenn egymással — mégsem volt a világtörténelemben soha korábban olyan időszak, amikor az ember magányosabb lett volna. Ezt a magányt fogalmazták meg a szeptember 9-én startolt CineFest első két napjának filmjei is. Tovább …