Tallér Edina

Tallér Edina

Író, két gyerek édesanyja. Budapesten él. Eddig megjelent kötetei: A húsevő (rövidregény, Kalligram, 2010); Lehetek én is (panelregény, Kalligram, 2013); Most akkor járunk? (ifjúsági regény, Tilos az Á, 2014); Holnaptól minden rendben (ifjúsági regény, Tilos az Á, 2015); A negyvenkettedik széken ülő nő (drámák, Kalligram, 2016).

Mozdulatlan, fekvő ember

Csöpög a csap. Zizereg a radiátor. Zúg a hűtő. Recseg a padló. Csap, radiátor, hűtő, padló. Az akváriumban bugyborékol a víz, a szűrő keveri a levegőt, buborékokat fúj, a víz meg blugyblugy. Nem a szűrő. A levegőkeverő csinálja, csak most nem jut eszembe az igazi neve. Néha nem jutnak eszembe a szavak, másik jut eszembe, nem az, ami kéne. Például hogy szék. Told arrébb a tévét, mondom a fiamnak, nem férek el tőle, nagyon pici a konyha, ha már hárman vagyunk, be kell húznia a székét, hogy a többiek is elférjenek. Tévét?, kérdezi röhögve. Nem értem, mi abban a vicces, hogy szék.

Megszállott szellem

Folyton meghal bennünk valami, erről szól az élet. Ez elég szomorú. Anyám agyának egy része, ami a beszédközpontot irányítja, az agyvérzése után elhalt. A világ tele van gyönyörű hangokkal, épp csak az anyámé hiányzik belőle, ez van. Meg kellett tanulnom szeretni az összes többit az övé helyett. Mi mást tehetnék? Mi mást tehettem volna? Élt betegen évekig, aztán élt még egy évet némán, aztán meghalt, aztán eltemettem, eladtam az állatokat, kimeszeltem a házat, felástam a kertet, elültettem a magokat. Hétvégenként bejártam a városba, esküvők után takarítani a mocskot. A faluban az egyik szomszéd esküvőszervezéssel foglalkozik, neki dolgoztam. Elkészíti, kiszállítja az ünnepi menüt a násznépnek, hús hús hátán. Én meg mosogatok utánuk. Így telt el a gyászév. Mindegy már, mi volt, elmúlt, hagyjuk, régi történet.

Come along boy!

Este fél hétkor a 47-es villamoson írtam egy sms-t, hogy rossz érzésem van, Édes, mondj valami bíztatót, kérlek, és vártam a gyors visszajelzést. Kábé ugyanekkor a fiam az uszoda öltözőjében dörzsölgette törölközővel a nedves fejét, fáradtan, kedvetlenül és a matek kettesre gondolt, arra, hogy tegnap ilyenkor még azt hitte, ez a dolgozat olyan jól sikerült, hogy legalább négyes lesz. Én tegnap ilyenkor egy buszon ültem és egy újságíró lánnyal azon nevetgéltünk, hogy kinek milyen szürreálisan szar munkái voltak már életében. Az újságírólány nyert, mert ő épp most egy triplaixes pornós honlapra potencianövelő szerek promóit tölti fel. Ez a munkája. Amúgy verseket ír.

Komfortzóna

Amikor unatkozom vagy nincs túl jó kedvem, azzal szórakozom, hogy visszaolvasok csetbeszélgetéseket, amiket a haverokkal írtunk. Vagy Eszterrel. Nagyon vicces. Egyszer kimásoltam dokumentumba, hogy megtudjam, kábé hány oldal lenne Wordben a beszélgetésünk Esztivel, mondjuk három hónap alatt. Idén júniustól szeptemberig 794 oldal volt. Nagyon kemény! Majd egyszer elolvasom egyben. Szinte minden nap csetelünk. Reggel, amikor felébredek, eszembe jut, hogy ő vajon fenn van-e már. És akkor írok neki egy üzit. Így kezdődik majdnem minden nap. Csütörtökönként hét órája van. Mondjuk szerintem neki mindegy, hány órára készül. Olyan színű a haja, mint a gesztenyéknek. Szorgalmas, okos és kék szemű.

Tavaszi akció

— Mert az tök király ám, hogy nálunk otthon nem lehet megszólalni a saját nappalinkban, mert apuék épp valami idióta reklámszöveget mondanak fel. „Kötönyi tégla: a tégla!” — Mi? — Igen. És ehhez hasonlókat. Minden nap! És ezt húszszor egymás után. Meg még húsz másikat egymás után, többféle hangon, hangerővel, blabla. Te meg járhatsz lábujjhegyen, ha ki kell menned vécére vagy várhatsz másfél órát, mire megkérdezheted anyutól, hogy mi lesz a vacsora.

42

2011 óta futok ezen a szakaszon. Minden tavasszal itt találom a kedvenc tócsámat. Tavaly is lefotóztam, meg azelőtt és 2011-ben is. Szív alakú tócsa, bár a haverom szerint csak én látom így. Szerinte bakancs alakú, egy másik szögből nézve. Még nem teljesen a barátom, én szeretném, ha az lenne, helyes srác, itt szokott üldögélni a parton. Tavalyelőtt szólítottam meg először, azt kértem, hadd fotózzam le, mert nagyon szép, ahogy ül és olvas, de nem engedte meg. Az első beszélgetésünk után néhányszor próbáltam szépíteni, leültem mellé, be akartam bizonyítani, hogy amúgy normális vagyok, csak szeretek futás közben fotózni, ez a mániám. Nem voltak nagy beszélgetések, én fecsegtem, ő alig válaszolt, esetleg ilyesmiket, hogy: „Azt hittem, futni jöttél, így nem fog lefogyni a kuffer!”

Nézz rá

Ma meghalt J. M. Mindig azt gondoltam, ő például nem hal meg soha. Rezső bácsi viszont már a száztizediket tapossa. Január 29-én múlt 110. „1905-ben József Attila megszületett: Rezső bácsi már egyéves.1908-ban a Nyugat című lap indulásakor: már négyéves. 1909-ben, amikor Radnóti Miklós megszületett: kisiskolás korú gyermek. 1913-ban, amikor Weöres Sándor megszületett: kilencedik évét taposta. 1914–1918, az I. világháború kitörésekor: tíz évesen éli át az első háborút. 1920-ban, Horthy Miklós kormányzóvá választásakor: Rezső bácsi tinikorba lép.1939. szept. 1-én, a II. világháború kezdetekor: 35 éves. 1956-ban, amikor kitört a forradalom Magyarországon: 52. évét tapossa.” Írja a győri újság.

Majd mesélek.

Egy hét múlva újra megkérdezem. Hogy vagy, hogy bírod? Fáradtan, mondja, majd mesélek. Ezt mondja, akárhányszor kérdezem. Ki fog térni a válasz elől, ismerem. Addig ígérgeti, hogy majd mesél, amíg végül letelik a gyászév, plusz még egy, kettő, három, négy, és akkor azt mondhatja majd: nem mindegy már? Elmúlt. Hagyjuk. Negyvenkét éves. Most még lehetne gyereke.

Tigris-Sárkány

A jojó egy igen népszerű, alapvetően olcsó és egyszerű játék. Két, többnyire fából, esetleg fémből vagy műanyagból készült korongot egy tengely köt össze, amelyre egy vékony zsineget tekernek. A zsineg szabad végén az ujjunkra húzható hurok van.

Mit mondasz, nem hallom

Itt állok előtted! Látod, ugye? Itt vagyok, állok előtted, vagyok, létezem én is, én is egy ember vagyok, férfi, itt állok előtted, teelőtted, a te szobádban, a te történetedben, tehát létezem. Akkor válaszolj! Én hol vagyok a te történetedben?

Jelenet nővel, férfival, számítógéppel.