Péterfy-Novák Éva

Péterfy-Novák Éva

1961-ben született Diósgyőrben, a miskolci Hermann Ottó Gimnáziumban érettségizett. A rendszerváltástól vállalkozóként dolgozott. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán Szabad Bölcsészet szakon öt félévet végzett. Egyasszony című regénye 2014-ben jelent meg a Libri Kiadónál. A regényből készült színdarab Paczolay Béla rendezésében és Tenki Réka főszereplésével osztatlan kritikai és közönségsikert aratott.

Látlelet

Aztán elkezdtem figyelni. Figyeltem a posztjait és figyeltem a hozzászólásait, és egyre jobban elkeseredtem miatta. Amikor már olyan dolgokért is beszólt, ha valaki az új kocsija képét megosztotta. Nagyképűen odaböfögött, hogy neki már volt ilyen, ez annyira szar autó, hogy majd meglátja, mennyi baja lesz vele. Értetlenül néztem, nem is akartam elhinni. Felhívtam megint a húgomat. Érdekelt, hogy mit tud róla, mi lett ezzel a fiúval, mégis csak az ő ezeréves barátja. Azt mondja, nem érti, és a többiek (akik a bandába tartoztak) sem értik. Ő aggódik, szeretne vele beszélni, hogy mi a baja a világgal… De rájött, hogy nyilván semmi, hiszen ifjú házas, fiatal felesége van, kisgyereke született, úgy tűnik, révbe ért.

A spájzablak

Szóval Váradi Olgival úgy döntöttünk, hogy nagyon unjuk a meccset, és amíg világos van, felmegyünk a közeli erdőbe. El is indultunk, amikor gondoltam egyet, visszafordultam és apunak bekiabáltam, hogy a kulcsot leteszem ide a kapufa mellé. Egy nagy fehér kő volt a kapufa, valamelyik utcabeli építkezésről hozta el kölcsön Lantos bácsi.

A tócsni

Apu úgy csinált, mint aki nem hallja, így kénytelen voltam elindulni a vaskos kulcscsomóval a kapuhoz. Semmi kedvem nem volt a jó meleg konyhából kimenni, de tudtam, ha nem indulok el, akkor anyu még jobban ordibálni fog. Kint szakadt a hó, a verandától a kapuig apu reggel ugyan elkotorta, de már megint bokáig belesüllyedtem.

Európa Kávézó

A találkozóra jóval korábban érkezem, az előző megbeszélésem hamarabb véget ér, így gondoltam, addig nyugodtan megkávézom. Ritka pillanat lesz, egyedül várakozva egy cukrászdában, lassan kortyolgatva a csodás kávét… meggyorsítom hát a lépteimet. A bejáratnál kisebb torlódásba futok bele. Egy család készül bemenni éppen, mögöttük érkezem, egyszerre egy szép arcú, feltűnően csinos, negyven körüli hölggyel.

A nőgyógyász

A nőgyógyász kedves, majdhogynem mézesmázos. Miközben bepötyögi az adataimat a gépbe, zavartan somolyog. Pirosas, duzzadt orráról izzadságcsepp hullik bele a billentyűzetbe, ahonnan tömpe ujjaival — ami azért, valljuk be, ritkaság egy nőgyógyásznál — gyakorlott mozdulattal törli le. Világos szürkészöld, vagy inkább vizenyős tekintete rossz érzést kelt bennem.