Nyilas Atilla korszerűtlen ember. Mindenki tudhatja ezt, aki már találkozott, majd hosszabban elbeszélgetett vele. Korszerűtlen abban az értelemben, ahogyan azt Nietzsche halhatatlanná tette: olyan értékek között és irányítása alatt él, amelyeket saját kora (alighanem méltatlanul) kevésre becsül. Jönnek azonban másféle korok majd, és a jelenben észre nem vett vagy alábecsült magatartásminták, melyek összessége egy ember stílusát adja, egyszerre világítani kezdhetnek.
Egynyári jegyzetek: Nyilas Atilla költészetének ismerői számára ez a szókapcsolat nem új. A szerzőtől először A látó című kötetben jelentek meg ezzel a címmel szövegek, szövegrészletek, akkor 2000-től 2003-ig földolgozva általuk egy-egy nyaralás poétikailag még nem egész költeményekké, „csupán” jegyzetekké összeérő tapasztalatait. A 2004-es „egynyári jegyzetek” az Item című kötetben kaptak helyet, a 2006-tól 2008-ig terjedő időszak nyarainak termését külön Napút-füzetben összegyűjtve olvashatjuk, a 2011-es fejezet pedig a Műút „önálló tartalmú digitális melléklete”, a Dűlő 004-es számaként jelent meg.
