Berta Ádám

Berta Ádám prózája a legutóbbi Műútból.

Most, szeptemberben aztán úgy tűnt, a szállás is beadta a kulcsot. Semmi nem működött: ananászforma szökőkút ömlött a fürdőszobai csap helyén, amikor kinyitották a vizet. Annának már akkor pisilnie kellett, amikor megálltak az apartmanház előtt. A gondnok engedte be őket, és rögtön ott is maradt vizet szerelni. Szóval tartotta őket, Annának esélye se volt megkérni, várjon egy percet, jöjjön ki a fürdőből, hadd könnyítsen magán. Marcinak pedig a klausztrofóbiája jött ki. Érkezés után egy ideig pakolásztak, aztán felszedelőzködtek, hogy bemenjenek a faluba, de nem jutottak ki a házból. Valaki rájuk zárta a lépcsőházat.

Na jó, menjünk sorban. Az egész három hét alatt történt. Egyik hétfőn éjfélkor értem haza, izzadtan, lihegve, durva napom volt. Eléggé be is nyomtam, fura lehet, hogy ezt is így elmesélem, semmibe nem telne letagadni. Szóval halkan bedugom a zárba a kulcsot, belépek. Dávid fiamhoz nézek be először, balra nyílik a kis szobája, az ajtó nyitva, picit beszűrődik az utcai fény. Keresztben alszik az ágyon, hason, nyitott szájjal, a feje lelóg. Kicsit megigazgatom, a plédet lerúgta, betakarom.

Óriás barázdacápa vagyok, ötvenhárom éves. Amit egyáltalán érdemes meghallgatni, nekem már rég megvan. Körülöttem, a szőrös tökű nagyhal körül forog a Virgin Records közép-európai főhadiszállása, pöpec felső emeleti szobám előtt pöpec titkárnő, vezérigazgatok, ahogy jólesik, senki sem ront rám. Ma délelőtt mégis kis híján rosszul lettem, a szívemhez kaptam és hideg veríték borította be a homlokomat. Csak egy felső polcra tolt jeltelen papírdobozt láttam meg a raktárkészletről készült fotón, egy pillanatra nem is értettem, mi a gond, aztán beugrott, milyen sztori szorult a doboz alá, és visszagondoltam, az egész hogy is kezdődött álti hatodikban.

A játszótéren ismerkedtem meg velük. Nem hiszek nekik. Gábor magas, hullámos hajú és folyton farmerdzsekiben van, Feri egy fejjel kisebb. Egymás mellett ülnek a padon, nem sokat beszélgetnek. Gábor néha odébb húzódik, elszív egy cigit. Labdáznak a kislánnyal, aki kábé három hónappal lehet nagyobb, mint Márk fiam. Már nem is tudom, melyiküket szólítottam meg először. Azóta néha beszélgetünk, hetente többször is egy időben érünk ki a játszóra. Semmi tervszerű, ha úgy alakul, váltunk pár szót. Más szülőkkel is szoktam, öt hónapja lakunk itt, Márkot mindig én hozom ki, az apja későig bent van az irodában.