Oldal 2

A Kammermayer téren

Posted on2017-10-242017-10-16AuthorAndrás LászlóHozzászólás most!

Abban az időben két percre laktam innen. Akkoriban soha nem ültem le a téren (kávéház sem volt), ám rengetegszer átvágtam rajta. Erre vitt az utam Péterhez, aki a Váci utca kilencben lakott, és itt fordultam jobbra a Városház utcára, a Martinelli tér felé (azóta újra Szervita tér), ha a szervita templomba mentem Bálint atya miséjére vagy hittanórájára. Néhányszor ministráltam is neki. Senki másnak sehol máshol. Ő volt az egyetlen, akinek szüksége volt rám mint ministránsra. Tovább …

Minden egy

Posted on2017-09-282017-09-25AuthorAndrás László3 hozzászólás

Beszélni egy általad ismert világról, amely mások számára ismeretlen. Beszélni annak a nyelvén, beszélni egy izgalmas, vágyott vagy éppenséggel félt világról, vagy beszélni valamiről, ami mindenki által unalomig ismert, és mégis úgy beszélni róla, hogy mindenki úgy hallja a saját nyomorult életét, hogy amíg téged hallgat, megfeledkezzék, és azt gondolja: mégis érdemes hát élni. Tovább …

Folyamatábra

Posted on2017-08-272017-08-21AuthorAndrás LászlóHozzászólás most!

Nem csináltam semmit, itt vagyok,
nézz rám.
Hazudsz. Minden szavad hasznavehetetlen
gyémánt.
Boldogok voltunk egykor, de már nem
vagyunk.
Azért egy-két évig még lesz egymáshoz egy-két
szavunk.
Ezeket el fogjuk mondani. Mondjuk, hogy
érdekellek. Tovább …

Sorompó

Posted on2017-05-302017-05-18AuthorAndrás LászlóHozzászólás most!

Kimentem veled az állomásra. Hűvös volt az idő.
A szokatlanul korán nyíló orgonavirágokon remegett
a harmat, nedves szél fújt. Megborzongtunk. Aztán
elbúcsúztunk, te felszálltál a vonatra, én autóba ültem.
Arra gondoltam, kár volt. Negyedóra múlva sorompót
kaptam. Talán te jössz — feldobogott a szívem. Tovább …

Nem fontos

Posted on2017-05-202017-05-11AuthorAndrás LászlóHozzászólás most!

…Ha néha mégis
beszélgetsz velem, mert neked is
szükséged van beszélgetésre néha,
akkor is csak a fontos dolgaidról tudunk
beszélgetni, semmiségekről, melyek
nem fontosak, sohasem. Tovább …

Délután

Posted on2017-04-282017-04-19AuthorAndrás LászlóHozzászólás most!

Nem álmodtam semmi említésre méltót,
és arra ébredtem, hogy valami hiányzik.
Talán éhes vagyok, gondoltam. Kimentem
a konyhába, ettem pár falatot. Hm. Gondoltam,
iszom egy pohárkával. Aztán elszívtam egy
cigarettát. Aztán még egyet. Aztán megnéztem
a híreket, de semmi olyasmi nem történt. Tovább …

A telefon

Posted on2017-04-222017-04-19AuthorAndrás László2 hozzászólás

…Tudtam, hogy te is
arra gondolsz, milyen lenne, ha most felvenném,
és akkor egymásra nevettünk. Aztán arra gondoltam,
milyen lesz, ha majd egyedül ülök és várok,
hogy megszólaljon végre, de néma marad. Tovább …

Küzdelem a világosságért

Posted on2017-04-182017-04-10AuthorAndrás LászlóHozzászólás most!

Hogy ne legyen sötét. Hogy ne szívja el a lelkünket az üresség, hogy ne haljunk meg kishalállal, ne vesszünk bele az éjjeli öntudatlanságba, hanem virrasszunk, és megvárjuk az új fényt. Hogy ne dermessze meg a szívünket a hideg és a sötétség, amiben amúgy is bőven lesz részünk, hogy legyen meleg és világosság, amíg lehet. Tovább …

Horizont

Posted on2017-04-162017-04-10AuthorAndrás LászlóHozzászólás most!

A látómezőben egy látható mező.
A mezőn két láthatatlan állat legel.
Az egész mögött tudni vélünk egy pásztort.
Akiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Hiszen nem látjuk az állatait sem. Tovább …

Ötvenéves elmúltam

Posted on2017-04-072017-04-07AuthorAndrás LászlóHozzászólás most!

Ötvenéves elmúltam.
Apám ennyi idősen már bácsi volt.
Amit most nem teszünk meg egymással,
sosem fogjuk. Amit nem adunk oda,
azt magunkkal visszük.
Amit most nem mondunk ki,
az nem hangzik el. Tovább …