nem írtam verset!

„Hova visznek, szakaszvezető úr?” — kérdeztem átöltözés közben. „Hogyhogy hova? Akasztani!” — felelte Pufi barátságosan. Sztruga röhögött: „Akasztani visznek, Kopasz.” — „Komolyan kérdem, szakaszvezető úr.” Pufi a fejét csóválta. „Hallott már ilyet, Sztruga? Ez az ember nem hisz nekem. Hányszor mondjam még, hogy holnap akasztják?” Sztruga vigyorogva megismételte: „Akasztani visznek.” „Miért engem, szakaszvezető úr?” — Tovább …

teljesen fölösleges munka

A moralizáló művész végül is mindig a személyes esetnél és a meddő felháborodásnál marad. […] A moralista elleni végső érvem, hogy mindig a körön belül marad. Eljátszatják vele szerepét, és azt hiszi, ő játssza. A moralista azért nem lehet művész, mert ő nem teremti a világot, hanem ítélkezik felette, s így teljesen fölösleges munkát végez. Tovább …

negativus gyilkosság

JÚLIUS 30ka — Reggel meglehetős sikerrel írtam regényt: azonban több hajlamom volt okoskodásra, mint kedélyre és képzelődésre. Nálam már a poézis nem vestatűz, hogy szünetlen égjen, de egy villámlás, mely a beírt ív sötét és üres láthatárán egyszer, kétszer lobban át. Különös, hogy midőn legtöbb költészetem volt, semmi munkát nem írtam. Utoljára is úgy vagyok, Tovább …

a barátnő tekintete

A szerelmi szerelem — gyermekség. A szerelmesek — gyermekek. A gyermekeknek nem szoktak gyermekeik lenni. Avagy — mint Daphnis és Chloé — semmit nem tudunk róluk: még ha életben maradnak is — meghalnak: bennünk, érettünk. Nem lehet élni a szerelem által. Az egyetlen, ami a szerelem után él: a Gyermek. S egy másik sikoly. Lehetséges, Tovább …

dilettáns versek, ötvenes évek…

[Az 50-es évek derekának dilettáns verseiről beszélgetnek.] RÉZ PÁL Tóth Gyulára emlékszel? PARTI NAGY LAJOS Most jön a Tóth Gyula legemlékezetesebb négy sora. Talán ez a legszebb négy dilettáns sor a magyar irodalomban, olyan szép, hogy tán nem is igaz: „Szomjazó, égő, nyalt falú kazán, lökd számba melled, miként az anyám.” RÉZ PÁL Isteni! Nagyon Tovább …

Szabad vagyok, anonim.

Szabad vagyok és magam vagyok. Mert a magány nem is olyan nagy ár ezért a luxusért. Az utolsó körben váltam szabaddá, amikor már közelről láttam a célt. Szabad vagyok és anonim. Szárnyalásaim és zuhanásaim varázssipkában szeleltek el, sikereim és bűneim varázskorvetteken hajóztak el, filmjeim és könyveim varázsszéfekben zuhantak a szakadékba. Szabad vagyok, anonim. (Tadeusz Konwicki: Tovább …