A Világszép Nádszálkisasszony (6–8. jelenet)

A farkasok félreálltak, És a táltos legmagasabb Fokozatra kapcsolt igen Gyorsabb volt mint a gondolat A királyfi azon nyomban Elaludt a fáradtságtól... A Miskolci Csodamalom Bábszínházban bemutatott mesedarab második része.

6. jelenet

NARRÁTOR
A farkasok félreálltak,
És a táltos legmagasabb
Fokozatra kapcsolt igen
Gyorsabb volt mint a gondolat
A királyfi azon nyomban
Elaludt a fáradtságtól
Mégis amint lehunyta a
Szemeit a lova így szólt.


Ébredj gazdám édes gazdám
Itt vagyunk a magas égben
Nem is égben de a Napnál
Napnak is a pitvarában!

KIRÁLYFI
Máris máris?


Gyorsabb voltam
Mint te bármi gondolatban

KIRÁLYFI
Na akkor én most leszállok

NARRÁTOR
És a királyfi mit látott??!

KIRÁLYFI
Ugyan talán képzelődöm?
Ilyen csoda nincs a földön
Vagy lehet hogy rosszul látok??

NARRÁTOR
A Napnak a pitvarában
A királyfi kádat látott
Kádat látott aranykádat
Kádat nehéz színaranyból
Tűz lobogott bent a kádban
Aranykádban tűz lötyögött
Megfürdött a kis királyfi
Hamar talált a kád mellett
Gyémántszegen törölközőt
Ahogy fürdött ott állt a ló
Kád tüzénél melegedett
Látott ő már ilyen tüzet
Evett parazsat eleget

KIRÁLYFI
Akkor most megtörölközöm

NARRÁTOR
Pont így történt aranypolcon
Fésűt talált a királyfi
Szépen meg is fésülködött
Ment a tükör elé állni
Megnézni hogy nem kócos-e
De hát nem volt nagyon kócos

KIRÁLYFI
Nos szerinted kócos vagyok?
Összeborzoljam? Hogy a jobb?

NARRÁTOR
És ahogy így szárítkoztak
Tisztálkodtak viccelődtek
Olyan történt nagy hirtelen
Hogy mindkettejük megdöbbent

KIRÁLYFI
Ez meg ki?


Jaj mi az nála?

NARRÁTOR
Mert egy mérges öregember
Jött a Napnak pitvarába
Ahogy kilépett a spájzból
Egyből a fürdőszobába
Bizony ijesztő volt nagyon

MÉRGES ÖREGEMBER
Hát ti ki fiai vagytok?
Hogy mertél itt megfürödni?
Jaj most mi lesz? Leengedted!
Azt hiszed ez a te kádad?

KIRÁLYFI
Én csak… itt volt…

MÉRGES ÖREGEMBER
És ha itt van
Mindenképpen belemászol?
Miféle gondolkodás ez?

KIRÁLYFI
Csak úgy… hát én honnan tudjam
Hogy ez a kád valakié.

MÉRGES ÖREGEMBER
Aranyból van ez nem tűnt fel?
S azt gondolod hogy senkié?
Friss volt a tűz benne talán
Ez se tűnt fel egyáltalán?


Kérem szépen mi nem tudtuk…

MÉRGES ÖREGEMBER
Ez meg beszél! Mi folyik itt?
Ki látott már ilyet: lovat
Hozni egy fürdőszobába!
Tudod kinek a kádjában
Fürödtél meg??

KIRÁLYFI
Kérem, mi csak…

MÉRGES ÖREGEMBER
Sok a beszéd híg az alja
Megszedem most a tüdőmet
Nappitvari levegővel
Íme ez a Nap hatalma!

NARRÁTOR
És elfújta messze őket
Az a morgós öregember
Aki a Nap szolgája volt
És mondjuk úgy nem volt csurig
Nem volt tele szeretettel
De valljuk be nehéz lehet
A Nap szolgájának lenni
Sok lehet a tennivaló
Bele se gondolunk mennyi
Most pedig az ő munkáját
Elrontotta két jövevény
A Nap kádjából a tüzet
Leengedte a királyfi
Szegény mérges öregember
Engedheti újra tele

KIRÁLYFI
Jaj táltosom jaj zuhanunk!

7. jelenet

NARRÁTOR
Igen igen zuhantak ők
Lefújták őket az égből
Magas égből a Napnak is
Napnak is a pitvarából
Szegény királyfi is rájött
Hiába fésülködött meg
Mert zuhantak kócolódtak
És a kádban megfürödni
Az se volt a legjobb ötlet

KIRÁLYFI
Jaj csak most jut az eszembe
Nem hoztuk el a sugarat
Volt ott sugár volt rengeteg
De valahogy mind fönn maradt


Ezt most nem mondod komolyan.
Ugye viccelsz kicsi gazdám?

KIRÁLYFI
Bár viccelnék jó táltosom
Nincsen nálam az a sugár

NARRÁTOR
És amíg így zsörtölődtek
Annyira mélyre zuhantak,
Ahol sötét anyaga lett
Fénynek hőnek és a hangnak
Olyan mélyre zuhantak hogy
Szegény szegény kis királyfi
Már ezerszer elátkozta
Hogy nem képes soha várni
Csúszva-mászva haladtak és
Folyton békára léptek és
Olykor kígyóra léptek és
Addig-addig lépegettek
A sötétben hét napon át
Míg koppant a táltos orra

KIRÁLYFI
Ez meg mi volt jó táltosom?


Koppant az orrom kis gazdám

KIRÁLYFI
Min koppant meg jó táltosom


Bárcsak tudhatnám jó gazdám

KIRÁLYFI
De fáj?


Hogyne fájna gazdám?

NARRÁTOR
Még nem tudták de amibe
Megkoppant a táltos orra
Vaskapu volt tömör vasból
És a lóorr fájhat attól
Ha óvatlanul nekimegy

KIRÁLYFI
Hahó van ott bent valaki?

SÁRKÁNY
Van. És ott kint van valaki?

NARRÁTOR
Milyen kérdés? Összenéztek.

KIRÁLYFI
Milyen kérdés ez?

SÁRKÁNY
Hát ilyen.
Nem sok kérdést tehetsz már fel
Szegény emberi teremtény
Száz fejemnek egyikével
Leharapom a fejedet

KIRÁLYFI
Ki lehet ott az a bolond?

SÁRKÁNY
Ilyet sárkányra sose mondj!

KIRÁLYFI
Nem mondtam én

SÁRKÁNY
De hallottam

KIRÁLYFI
Nincs itt sárkány

SÁRKÁNY
Én az vagyok

KIRÁLYFI
Csak a szád nagy

SÁRKÁNY
Van száz fejem

KIRÁLYFI
Nekem is van

SÁRKÁNY
Azt nem hiszem

KIRÁLYFI
Gyere nézd meg

SÁRKÁNY
Nem érdekel

KIRÁLYFI
Engedj be minket te sárkány

SÁRKÁNY
Gondolj bele kis királyfi
Aki sosem szeret várni
Egy dolgom van az életben
Hogy ezt a kaput őrizzem
Tudod te hogy itt mennyire
Unalmasan megy az idő?
Várok lovagra királyra
Aztán soha senki se jő
És amikor jön valaki
Akkor álljak félre? Soha

KIRÁLYFI
Hát ez nem működik


Figyelj
Itt van most ez a furulya

KIRÁLYFI
Kedves tőled éppen azon
Gondolkodtam mi kéne most
Nekem mire van szükségem
De úgy tényleg égetően
Mire is lehet szükségem
Mikor eszembe jutott hogy
De jól jönne egy furulya!
Köszönöm hát jó táltosom


Fújd meg kérlek.

KIRÁLYFI
Ez jó ötlet
Tényleg zenéljünk miért ne!

NARRÁTOR
És ahogyan fújta fújta
A királyfi a furulyát
Elbiccent a sárkány feje
Először csak egy-két feje
Aztán meg három-négy feje
Aztán meg vagy negyven-ötven
Meg nyolc meg húsz meg tizenhat
És szép lassan meglett a száz

KIRÁLYFI
Nem hazudott. Száz volt neki.
Tényleg száz volt megszámoltam
Maradjon élve? Vagy holtan
Jobban szolgálja az ügyet?


Jaj kis gazdám nem sietünk?
Mire mind az összes fejét
Lenyiszáljuk leszáll az est

KIRÁLYFI
Igazad van. Akkor csak ezt!

NARRÁTOR
És a királyfi levágta
A nagy sárkány egyik fejét
Csak magának próbaképpen
S a többi kilencvenkilenc
Mint a bunda aludt tovább
Mint gyerekek olyan szépen.

KIRÁLYFI
Jól van lovam derék lovam
Fussunk most át a vaskapun
Tudom hogy a szerelmemhez
Visz ez az út a sötétben


Nézd csak gazdám dereng a fény
A kapun túli táj füvén.

8. jelenet

NARRÁTOR
Bizony megpattant a sötét
Elveszítette erejét
És a hajnal csodája jött
A sötétkék minden előtt
A sötétség jó testvére
Ki még csillagokat szögez
Ide-oda a testére
A királykék jött azután
E szín alatt találkoznak
A felhők és a csillagok
Az ég szentséges magasán
S közvetlenül a Nap előtt
Mikor várták a felkelőt
Egy csodaszép lány jelent meg
S megállította az időt.

KIRÁLYFI
Óh ki lehet ez a csoda?


Szép a körme szép a haja

NARRÁTOR
A Hajnal jött személyesen
Szép pilláit szemérmesen
Leengedte szinte földig
Szép volt csöndes volt néma volt
Senki se tudta mit akart
De az idő tényleg megállt
Az ég kéklően pompázott
És még a Nap is lent maradt

KIRÁLYFI
Nincs is még egy ilyen leány


És az amelyikhez megyünk?

KIRÁLYFI
Mért nem beszél? Mi baja van?

NARRÁTOR
Ő volt a Nap legszebb lánya
Az apja volt az éjszaka
Hajnalban élt Hajnal néven
Ő ki minden percben árva
Mert vagy anyja mert vagy apja
Nem volt neki csak sodródott
És minden nap meghalt mikor
Fölkelt a Nap s minden reggel
Kikelt az éj poraiból.
Tetszett neki a királyfi.

KIRÁLYFI
Mért nem beszélsz? Mondj csak egy szót!

NARRÁTOR
De Hajnal csak meg se szólalt.
És elvitte a királyfit
Rézerdőbe ott dolgoztak
Dolgos kezű jó emberek
Aprították a rézerdőt
És dolgoztak és termeltek
A Nap fényes konyhájára
És Hajnal a királyfira
Nézett kérdő némasággal.

KIRÁLYFI
Mért nem beszélsz kérlek beszélj
Beszélj a gyönyörű száddal

NARRÁTOR
Megnézték az ezüsterdőt
Ezüstfákon ezüstrigót
Dicsérték a Nap hatalmát
És az ezüstszínű nagy fák
Meghajoltak Hajnal előtt.
És Hajnal a királyfira
Nézett kérdő némasággal.

KIRÁLYFI
Kérlek beszélj úgy könyörgök!
Beszélj nekem te gyönyörű!

NARRÁTOR
Végül meg az aranyerdőt
Mutatta meg neki Hajnal
Aranyrigók ünnepeltek
Az ágakon aranyhanggal
És az aranyfák ágai
Leborultak Hajnal előtt.
És Hajnal a királyfira
Nézett kérdő némasággal.

HAJNAL
Szomorú vagyok, királyfi.

KIRÁLYFI
Megvigasztallak, ígérem!
Csak beszélj még, drága Hajnal,
Szép hangodon, kérve kérem!

NARRÁTOR
Aranyerdő közepébe
Épült Hajnal palotája
Gyémántból volt minden pontja
Gyémánt volt az udvar pora.
És Hajnal a királyfira
Nézett kérdő némasággal
Nézte nézte egyre nézte
Tetszett neki a királyfi
Szájában a szó elakadt
Szívében a vér úgy maradt.

HAJNAL
Szomorú vagyok, királyfi.
Látom hogy nem engem szeretsz.

KIRÁLYFI
Mindent megteszek, ígérem,
Jó Hajnal, hogy boldog legyél.

NARRÁTOR
És Hajnal a királyfira
Nézett kérdő némasággal
Nézte nézte egyre nézte
Tetszett neki a királyfi.
Aztán tapsolt s összegyűltek
A csillagok az udvarba
Minden csillag ott volt egyben
A királyfi el se hitte
De ott volt mind megszámolta
Ott volt minden csillag egyben.
És akkor egy hintó jelent
Meg az udvar fölött aztán
Kinyíltak az ajtajai
Mind a ketten beleültek
S Hajnal akkor odacsapott
Aranyszőrű lovak közé
Fölszálltak bíbor fellegen
Bíbor felleg tetejében
Hajnal fogott egy sugarat
Megállott és a királyfi
Hajába túrt a kezével
A sugarat belefonta
Szerelemmel nézte nézte
Nézte de a válla fölött
Már nézett a messzeségbe.

HAJNAL
Jól van most már megtalálod
Szerelmedet a nádszálban
Legyél olyan jó hozzá mint
Amilyen én lettem volna
Ha engem szerettél volna.

NARRÁTOR
A királyfi jó táltosa
Most ért a Nap pitvarába
A királyfi föl is ült rá
Sarkantyúját belevágta
És igen végre elindult
A Fekete-tengeren lévő
Bűnfekete sziget felé
Végre végre valahára.


Hallod-e te kicsi gazdám
Mindjárt meglátjuk a tengert
De ez olyan tenger lesz ám
Hogy megmérgezi az embert
Véred kátránnyá változik
Piros szíved feketévé
Ha gyönge vagy ha nem szeretsz
Tiszta szívvel ahogy azt kell
Vigyázz gazdám kicsi gazdám
A nádszálra arra figyelj
Mind a hármat egy csapással
Metsszed le a nád tövéről
Mert ha egyik is kimarad
Halál fia leszel egyből
Viszont ha már mind levágtad
Egy csapással a szálakat
Vigyázz fel ne hasítsd őket
Mert a három lány szomjas lesz
Inni akarnak azonnal
És ha nincs víz szomjan halnak

NARRÁTOR
Hét nap vágtatott a táltos
Hét éj simult hét napjához
Hét nap vágtatott a táltos
Szerelmetes lovasával
Majd megállt a sziget fölött
Ez volt a hetvenhetedik
Félelmetes volt mint a bűn

KIRÁLYFI
Olyan sötét van jó lovam
Hogy ha kardom beleszúrnám
Benn maradna a sötétben


Félek gazdám

KIRÁLYFI
Én is félek


Neked nem szabad jó gazdám
Vedd most le a süvegedet
Hogy a naptól hozott sugár
Megtörhesse az átkokat

NARRÁTOR
S a királyfi levetette
A süvegét és alóla
Kiszökkent a Nap sugara
Káprázatos fényt kibontva
És ott volt a három nádszál
Szépen álltak ringatóztak

KIRÁLYFI
Ennél szebb látványt táltosom
Nem képzeltem soha jobbat


Most! Egyszerre! Egy csapással!

NARRÁTOR
S a királyfi egy csapással
Egyetlenegy suhintással
Elmetszette mind a hármat
S ahol elvált a nád szára
Rossz fekete vér bugyogott
Föl a királyfi kardjára
Sűrű sötét gőzölgő vér
És fortyogott és bugyogott

KIRÁLYFI
Ez a boszorkány vére volt


Én hallom a jajgatását

KIRÁLYFI
Elég erős jajgatás ez
Szerintem még van ereje
Beszélni is

BOSZORKÁNY
Hogyne lenne
Ó hogy mennyire haragszom
Rád királyfi nem is tudod
Idejöttél elmetszettél
És elviszed a kisasszonyt

KIRÁLYFI
Ráadásul mind a hármat

BOSZORKÁNY
Háromszorosan haragszom!
Ó hogy mennyire haragszom
De nagyon megharagudtam
El se tudod képzelni azt
Hogy mennyire nem örülök
Nagyon-nagyon nem örülök!


Jó gazdám ezt meddig kell még
Elhallgatnunk

KIRÁLYFI
Most már mennénk

BOSZORKÁNY
Most pedig még el is mentek!

KIRÁLYFI
Meg kell értened dolgunk van

NARRÁTOR
A boszorkány jajgatása
Még hallatszott mikor ők már
Hazafelé száguldottak
És a királyfi ölében
Ott volt mind a három nádszál
Erős kézzel egybefogva
Középsőben a királylány
Két szélsőben a két szolga

KIRÁLYFI
Hát azért én kipróbálnám


Mit próbálnál ki jó gazdám

KIRÁLYFI
Hát csak úgy felhasítanám
Az egyik nádszálat


Tilos!
Ha nincs víz mit odaadhatsz
Nem szabad fölhasítani

KIRÁLYFI
Hátha mégsincs semmi bennük
És mi az egész világot
Azért jártuk be veszélyben
Hogy szerezzünk három ilyet
Három ilyen nem is tudom
Hogy mire való nádszálat
Otthon meglátják és minket
Kinevetnek te is tudod


Nehogy fölvágd!

KIRÁLYFI
Már fölvágtam!


Jó gazdám ezt nem hiszem el.

SZOBALÁNY 1
Gyorsan vizet szomjas vagyok!
Gyorsan gyorsan szomjan halok!

KIRÁLYFI
Most mit csináljak?


Ne tőlem
Kérdezd, ha már megcsináltad
Akkor kezeld a helyzetet

KIRÁLYFI
Szépséges húgom türelem
Mindjárt keresünk valamit
Amit megihatsz

SZOBALÁNY 1
De nekem
Nincs időm vizet akarok
Mert azonnal szomjan halok

NARRÁTOR
És a Nádszál Kisasszonynak
Jobboldali szobalánya
Merthogy ő volt a nádszálban
Nagy levegővételekkel
Kibocsátotta a lelkét


Most nézd meg hogy mit csináltál

KIRÁLYFI
Hahó szép húgom ébresztő
Hahó valaki segítsen!

NARRÁTOR
De már senki nem segített
Úgyhogy nem is volt mit tenni
Leszálltak a magas égből
És a szomorú királyfi
A kardjával gödröt ásott
S a szobalányt eltemették


Remélem szégyelled magad

KIRÁLYFI
Tudod jól hogy nem akartam
Menjünk tovább van még két lány
Az ölemben nád-alakban


Gyere gazdám kedves gazdám
Csak tanulunk minden bajból
Gyere gazdám drága gazdám
Nemsokára hazaérünk

KIRÁLYFI
Furcsa ez a nádszál-dolog


Furcsa pont mint a mesében

KIRÁLYFI
Nem fér a fejembe nekem
Hogy’ férhetnek ezek bele
Mert ugye a nád — mutatom —
Elég vékony és a lányok
Lehetnek bármi vékonyak
A nádszálnál vastagabbak


Ezen sose gondolkodtam

KIRÁLYFI
Szóval nem értem na nem megy.
Úgy megnézném hogy fekszenek
A nádszálban. Tán hosszában?
Összecsavarodva talán?
Vagy hogy? Úgy megnézném bizony.


Sajnos ezt mi nem tudjuk meg
Mert nem lehet előhívni
A nádszálból a lányokat
Hiszen nincs itt tó vagy patak
És tudod milyen szomjasak

KIRÁLYFI
Keressünk gyorsan patakot!


Ej ráérünk

KIRÁLYFI
Nem érünk rá!
Gyorsan tavat vagy patakot!
Mert én jaj nagyon szégyellem
Ezt most itt felhasítottam


Mit csináltál???

SZOBALÁNY 2
Vizet hamar
Vizet hamar mert azonnal
Szomjan halok! Vizet vizet!


Királyfi!

KIRÁLYFI
Jaj hol egy patak?

NARRÁTOR
S a második szobalány is
Kimúlt lassú pihegéssel
Leszálltak a magas égből
A királyfi a kardjával
Szép kis sírt ásott őneki
Illő módon eltemette
S elindultak újra haza


Hazáig meg sem szólalok

KIRÁLY
Ott egy patak nézd egy patak!
Szálljunk le a patak mellé!

NARRÁTOR
És ahogy a patakpartra
Leszálltak a kis királyfi
Most a csillagos bicskával
Hasította fel a szálat
Kiugrott a kis királylány
A meseszép tényleg-legszebb
Világszép nádszál-kisasszony
Nyomban egymásba szerettek
A ló hátára felültek
S a királyfi a sarkantyút
Belevágta táltosába
Az meg repült a világnak
Legboldogabb városába
Hazajött a kis királyfi
Aki sosem tudott várni
De megérte igaza lett
A párjánál senki se szebb
Megtartották az esküvőt
S most itt állnak mosolyogva
Királylányok királyfiak
És persze az öreg király
Aki túl sokat ült otthon
De nem baj ez rontom-bontom

KIRÁLY
Várjunk csak egy cseppet nekem
Feltűnt hogy ez egy esküvő
De kié? Megkérdezhetem?

KIRÁLYFI
Hát az enyém édesapám

KIRÁLY
Akkor fiam vagy te nekem

KIRÁLYFI 2
Akárcsak én édesapám

KIRÁLY
Na várjunk csak akkor ezek?

KIRÁLYFIAK
Ezek a feleségeink

KIRÁLY
És ő meg ki?

KIRÁLYFI
Egy házsártos
De jóságos öregasszony
Sokat segített a bajban
Csókolom a kezét néném

ÖREGASSZONY
Nem szeretem a felhajtást

KIRÁLYFI
A nővére miért nem jött el?

ÖREGASSZONY
Nem szereti a felhajtást

KIRÁLYFI 2
Akkor maga meg mért jött el?

ÖREGASSZONY
Mert meghívtak mégis miért.

KIRÁLY
És ez?

ÖREGASSZONY
Mici! Az a neve!

MICI
Miú-miaú.

ÖREGASSZONY
Nem tudom.

MICI
Miá.

ÖREGASSZONY
Mondd meg te ha mered.

MICI
Miúá? Miá?

KIRÁLY
Mit mond?

ÖREGASSZONY
Nem szereti a felhajtást.

KIRÁLY
Hát ahogy így végignézek
Fiaim a párotokon
Büszke vagyok rátok nagyon
Elég szép lányok tetszenek

KIRÁLYFI
Hogy mindent látsz apám ne hidd
Mert megismertem belülről
És a lelke még szebb neki

KIRÁLY
Akkor szerintem kérjed meg
Nyugodtan neki a kezét
Olyan gyorsan ahogy lehet
Mert olyan szép hogy elszalad

KIRÁLYLÁNY
Apósuram már megkérte
És az övét kértem érte
Odaadta odaadtam
Nádszál-kisasszony alakban
És most kezdődjön az élet
Szálljon közénk mint a bomba
És legyen a mi országunk
Csupa-csupa boldog ember
Egy halomba nagy halomba.