A szálloda alagsorában — mert a fürdőzők az igazgatóság utasítására csak azt használhatták — a fiatalemberrel együtt egy nő is beszállt a liftbe, az orrán cinkkenőcs volt.
— Látom, hogy a lábamat nézi — fordult a fiatalember a nőhöz, amikor a lift megindult.
— Tessék?
— Azt mondtam, látom, hogy a lábamat nézi.
— Tessé-ék? Ha tudni akarja, a padlót néztem — mondta a nő és a liftajtó felé fordult.
— Bökje csak ki nyugodtan, ha a lábamat akarja nézni — mondta a fiatalember. — Mit jön itt hátulról, a szentségit?
— Kiszállok, kérem — mondta a nő gyorsan a liftkezelő lánynak.
A liftajtó kinyílt, a nő kiszállt, vissza se nézett.
— Két normális lábam van, és az isten se ad okot rá, hogy bárki is legeljen rajta, a szentségit — mondta a fiatalember. — Az ötödikre legyen szíves. — Köpenye zsebéből kivette a szobakulcsot.
Jerome David Salinger: Ilyenkor harap a banánhal (részlet, Kuczka Péter fordítása)
J. D. S.: Kilenc történet, Európa, 1966, 20.