Somogyi Aranka: Gerincesek


Vezetni tanulok, az oktatóm azt mondja, az ember percenként legalább ötven döntést hoz. Hogy lassítson, gyorsítson, váltson-e sávot, satöbbi. Minden tizedik döntés hibás, ez nagyon jó arány, mondja. Kiszámítom, percenként öt hibás döntés. Ez elég gáz, kész csoda, hogy az utakon egyáltalán életben marad valaki. Meg egyáltalán, hogy életben marad valaki. Nem csak a saját döntésem a rossz, hanem a velem együtt közlekedő döntése is az, koincidencia. Ha ugyanabban a másodpercben nemcsak én döntök rosszul, de a társam is az úton, vagy társaim, akkor bekövetkezik a baleset. Autópályán mindig gyorsan hajtok, a vacakolás ugyanolyan veszélyes, mint a gyorshajtás. Ha tökölsz, hátulról tolnak meg, rádvillognak, jobbról előznek. Határozottan előre, utólag ne nézegesd a tükröt.

Nem szoktam tükörbe nézni, nem látom magam, ha fogat mosok, vagy a szemem alá húzok egy fekete csíkot szemceruzával. Nincs arcom, csak az alsó szemhéjam pilla fölötti fehér szegélyét figyelem, ezt kell befeketíteni. Az osztályfőnököm nyálazott zsebkendővel dörzsölte a szemünket, az ablaknál hunyorogva vizsgálta a fehér vászondarabot. Évekig fekete filctollal húztam ki a szemem, nem fog, nem kenődik, meg se vakultam. Vakon is ki tudom festeni magam, a szememet kihúzom, kirúzsozok menet közben az autóban. Nem szükséges tükörbe nézni, szemüveg nélkül amúgy sem látom a bőrhibákat, fakó szemöldököm, minek.

Régen a férfiak egy speciális tükörben borotválkoztak, domború a felülete, kinagyít egy kis bőrfelületet a szőrkezdeményekkel. A tükör kis nyeles állványon áll, előre-hátra dönthető, a fej mozgatásával más és más részt lehet látni, precízen simára borotválni. Torzképet mutat, megnövekedett orrszőrök, mitesszerek, a többi a homályba vész. Nem kell a saját szemébe nézni.

Elemes villanyborotvával kocsiban is lehet borotválkozni, tükörbe néz, csak hogy lássa, nem jön-e hátulról bele valaki. A dugóban áll, hallgatja a híreket, berregteti a motort feleslegesen. Türelmetlen, sietne a szeretőjéhez, nincs idő, csak egy gyors numera, be kell érni az irodába, mielőtt a főnöke megérkezik. Egész éjjel rád gondoltam, mondja, ahogy a nyakkendőt oldozgatja, közben a hálószoba felé tereli, a nő kávéval kínálja, siessünk, nagyon kívánlak, mondja. Nagyon kívánja, sürgős neki. Fél óra múlva a kocsiban ül, szentségel, dugó megint, az asszonyt hívja, képzeld, még mindig a dugóban ülök, őrület ez a közlekedés, közben a tükörben nézi magát, ellenőrzés, rúzsfolt sehol. Elégedetten dől hátra üres gerinccel.

Elbizonytalanodom ezzel az üres gerinccel kapcsolatban. Mintha az első férjem használta volna ezt a kifejezést. Rákeresek a neten, úgy látszik, másnak nem jut róla eszébe a szex, az első találat egy Hatvani Laci nevű makettépítő, azt írja, hogy a vízvonalnál és a fedélzettől lefelé 1 centiméterre vág a hosszanti merevítésnek helyet. Ezután a gerinc helyét is kivágja. Mivel adott a hajó hossza, a kimaradt „üres gerinc” hosszát úgy számolja ki, hogy elveszi a tat és az orr együttesét és a megmaradt hányados a kimaradt gerinc hossza. Öt éve építi a makettet, nem erre gondoltam. Ha erre gondoltam volna se érteném, hogy lesz a különbségből hányados.

A gerincesek másodlagos testüregű (Deuterocoelomata) állatok. Zárt keringési rendszerük van, kettő, három vagy négyüregű szívvel, amely a hasi oldalon elhelyezkedő sinus pericardialisban található. Az én szívemben csak egy nagy üres üreg van. Lehet, hogy nem vagyok Deuterocoelomata?

Megkérdezem a barátnőmet, azt mondja, ennek semmi értelme, mármint az üres gerincnek. Kérem, kérdezze meg a férjétől, van-e ilyen érzése szeretkezés után. A barátnőm férje azt mondja, hogy pontosan érti, mire gondolok, de még ő sem hallott ilyen szófordulatról. Most mit csináljak, húzzam ki?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük