Az ordító egér meg a bunker

A Higgs Fieldben szereplő fanzinok már névről is kívánatosak, nem Bessenyeit vagy Kazinczyt idézik: Innen Zines, KARATE ZINE, Plágium 2000, Reflex Zine, Direkt — Bestiarium Hungaricum, Labor Bp Archív, StructZine, Nem mi voltunk! Crew, Pink Reiter, Gondolkodó Antikvárium, Klorofill, Rajzlap, Anarchista újság, TACS, Genyó Szívó Disztroly, Gép-FRújt, Getto, Barikád, HARD, Életjel, Dark Zala Tálym, Diktatúra, Bruthalia, A búvárok reménykednek vagy a Technologie und das Unheimliche. A rendszerváltás utáni fanzinokat jellemzően képzőművészek készítik, emiatt talán természetes is, hogy műtárgyként működnek. Vécsei Júlia képzőművész nevéhez több fanzine is kapcsolódik: Klorofill, Rajzlap, Házi feladat, WW. Vécsei a Rajzlap minden számához meghívott egy vendégművészt, aki a fekete-fehér füzetet megtöltheti munkáival. Tehát a fanzine működhet katalógusként is. A nyomdában készült, sorszámozott kiadványok — a Rajzlaphoz hasonlóan — olyan műtárgyként működnek, amelyek fanzine show-kon, kiállításokon és a kiadó internetes felületén teszik bárki számára olcsón elérhetővé magyar és külföldi kortárs művészek egyedülálló produktumait.

„Csak akkor tudunk építeni,
ha már otthon érezzük magunkat.”
(Martin Heidegger)

 

A budapesti Higgs Field Galériában Ordító egér címmel fanzine-kiállítás nyílt április 11-én. A Bazilika közelében, egy kellemes atmoszférájú kiállítótérben, egy hosszú asztal tele egymástól nagyon eltérő kivitelű és minőségű underground kiadvánnyal, melyek a nagy számú érdeklődő miatt egyre jobban összekeverednek. A fanzine szó az angol fanatic és magazine szavak összetételéből ered és non-profit alapon, olcsó technikákkal (kivágás, stencil, instant print, fénymásolás) alacsony példányszámban előállított folyóiratokat takar. A legfontosabb nem is a téma vagy a technika, hanem a cenzúrázatlanság, hogy kánontól és pénztől függetlenül, a saját vizuális- és szövegkoncepciónkat tudjuk ilyen formában létrehozni. Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években készült a legtöbb rendszerellenes magánkiadvány. A politikai szamizdatok korabeli sokasodásához a könnyen elérhető, gyors reprográfiai eljárások megjelenése mellett az induló magyar punk-mozgalmat kísérő, más természetű fanzine-hullám is hozzájárult. Az ország különböző pontjaiból a recsegősre másolt kazetták mintájára terjedtek a szókimondó dalokkal összhangban írt őszinte helyi különvélemények.

A Higgs Fieldben szereplő fanzinok már névről is kívánatosak, nem Bessenyeit vagy Kazinczyt idézik: Innen Zines, KARATE ZINE, Plágium 2000, Reflex Zine, Direkt — Bestiarium Hungaricum, Labor Bp Archív, StructZine, Nem mi voltunk! Crew, Pink Reiter, Gondolkodó Antikvárium, Klorofill, Rajzlap, Anarchista újság, TACS, Genyó Szívó Disztroly, Gép-FRújt, Getto, Barikád, HARD, Életjel, Dark Zala Tálym, Diktatúra, Bruthalia, A búvárok reménykednek vagy a Technologie und das Unheimliche. A rendszerváltás utáni fanzinokat jellemzően képzőművészek készítik, emiatt talán természetes is, hogy műtárgyként működnek. Vécsei Júlia képzőművész nevéhez több fanzine is kapcsolódik: Klorofill, Rajzlap, Házi feladat, WW. Vécsei a Rajzlap minden számához meghívott egy vendégművészt, aki a fekete-fehér füzetet megtöltheti munkáival. Tehát a fanzine működhet katalógusként is. A nyomdában készült, sorszámozott kiadványok — a Rajzlaphoz hasonlóan — olyan műtárgyként működnek, amelyek fanzine show-kon, kiállításokon és a kiadó internetes felületén teszik bárki számára olcsón elérhetővé magyar és külföldi kortárs művészek egyedülálló produktumait.

A Nem mi voltunk!-sorozat (Brückner János, Fillér Máté, Falvai Mátyás, Szabó Ottó és Tóth Márton Emil) darabjai jellemzően egy-egy kiállítás dokumentációjaként funkcionálnak. A legújabb szám egy 30-as évekbeli nem létező játékgyárról, a Maszter-ról emlékezik meg. A szórakoztató, igényes gegeket, a csibész pisztolyt, a szexi szelfi készítőt vagy a bugyborékolót készítik el professzionálisan. Napjainkban Magyarországon nem csak művészeti ’zine-ek látnak napvilágot. Az épített környezettel, a városlakókat érintő urbanista témákkal foglalkozik a különleges formátumú, egylapos StructZine. Ez a háromhetente megjelenő építészetelméleti kiadvány motivációját tekintve eltér az előbb említett képzőművészeti lapoktól, ugyanakkor mégsem áll messze tőlük az aktuális tanulmányt rendre kísérő grafika révén.

A Higgs Fieldben debütál a Technologie und das Unheimliche, egy berlini kiadású fanzin, amelyet Fridvalszki Márk, Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió szerkeszt és saját kezűleg nyomtat, kivág, ragaszt és fénymásol. A T+U egy intertextuális háló, amely a föld alatt összeköti a szövegeket a képekkel, mint egy hypertext, ahol a képek, ikonok, szövegek egymást részletezik. Lapozni még mindig jobb, mint kattintani, de nehéz kitartóan olvasni, inkább sodródni lehet vagy scrollozni, mint egy weboldalon. Az első szám a bunkert tematizálja, kicsit paranoid intrója szerint egy poszt-kulturális világban élünk, amely már nem vár az apokalipszisre, hiszen az már megtörtént. Nem volt nukleáris holokauszt, észre se vettük, mikor jött el a pillanat, amikor elvesztettük a technológia felett az uralmat. A jelenlét maradt, a gyűjtögetés és a kézműves munka. Menedékeket készítünk még súlyosabb időkre, miközben még mindig nem tudjuk, hogy mi történt. Az egyetlen közös érdek a bunkerláz és a lassan alternáló techno mint pengetős zene. A T+U egy szamizdat laphoz mérten szinte hagyományosan egy kiáltvánnyal indul, egy ironikus, 30-as évekbeli, detroiti szöveggel. A füzetet kézbe véve a rendszerváltáskori (még a Word és az InDesign előtti) kiadványszerkesztők jutnak eszembe. A fénymásoló esztétikája. Ha kigyönyörködtük magunkat a kiáltvány 80-as éveket idéző megjelenésében, akkor elindulhatunk, mint az ősember a labirintusban, dimenziót váltunk meg csillagkaput, kimegyünk az űrbe, majd a camera obscurán keresztül lemegyünk a mélybe, egy tengeralattjáróba, ahol Eisenstein matrózai pózolnak. A T+U legelegánsabb oldala a háború előtti csöndet idéző Caspar David Friedrich-festménykivágás és a túloldalon a részlet Paul Virilio bunkertanulmányából. Nagyon bizarul hat a kora-romantikus, olajjal festett tenger látkép fekete-fehérben, fénymásolós technikával roncsolva. A francia urbanista, Virilio az Atlanti-óceán parti bunkerek archeológiáját feltáró szövege itt tájleírásként működik („Even the sky was divided up by clouds, but the sea seemed empty in contrast.” — Még az eget is felhők tagolták, de a tengerben úgy tűnt, nincs változás). A következő oldalon elkezdődik a háború, ahova Viriliót is magunkkal vihetjük, hátha nekünk is ad tanácsot, nem csak az öbölháborúban. Fridvalszki Márk régebbi munkáit látjuk és egy róla szóló tanulmányt a romantikus romokról. És itt meglátjuk a piros gombot, amit éppen mi, vagy a klónunk fog megnyomni. Szerintem meneküljetek. Samuel Beckett Végjátékából olvashatunk szkeccset a következő oldalon: „HAMM: Did you ever think of one thing? CLOV: Never. HAMM: That here we’re down in a hole.” A lyuk, az odú meg a bunker gyerekjátékok, ki nem rejtőzött el a nagymama pincéjébe, megvárva, amíg mindenki ideges, kiabál vagy sír. Jobb nem előjönni, maradni egy olyan kis helyen, mint Győrffy László Brainfuck odúja, még ha az Ördög DNS-e tekeredik is odabent. Ha tovább lapozunk, Gaston Bachelard térelméleti írása, Karcsay Lajos egy romantikus festménye és hozzá kacsolódó írás Nemes Z. Máriótól, a háttérben bunkerkaja, krumpli. Kicsit zsúfolt, de finomabb, mint egy vacsora a Torinói lóból. Egy leírás a bunker fizikai architektúrájáról és kapcsolódásairól: Bachelard kiemeli, hogy a ház rendszerében a tető a védelmet és biztonságot testesíti meg, szemben a pincével, amely folyamatos kapcsolatban van a földalatti erőkkel.

Innen egy csillagkapuhoz érkezünk, amiből a Majmok bolygójának Ádám és Évája lép ki éppen. Franz Kafka Odújából mondanak részletet: „Berendeztem az odút, és úgy látszik, jól sikerült.” (Eörsi István fordítása). Ez a részlet erősen kapcsolódik a ’zine hátán szereplő Heidegger szöveghez: „Csak akkor tudunk építeni, ha már otthon érezzük magunkat.” A képen lévő emberpár ezzel szemben még úton van, megérkezik és indul. Rá kell jönnünk, hogy az intrónál rászedtek minket, mert igenis jön az apokalipszis, most azonnal. Fridvalszki Márk a Víziókban le is dobja nekünk az atombombát és cinikusan megmutatja, hol lenne az óvóhely a rossz, rossz mikrohullámú sugarak elől. Felnevetnénk, de Agota Kristof szövege már küldi is ránk az újabb légiveszélyt. Irány az óvóhely, vagy mégse, mert az emberek úgyis meghalnak a pincékben. Ki innen. Hitler is megkísért minket és Bartók Imre szövege Göbbelsről, gót betűkkel. Aztán találkozunk gyerekkorunk nagy barátjával, a Wolfenstein 3D-vel meg Martin Heideggerrel, aki épp vizet visz a kútról. Priceless. Hermann Nitsch labirintusát legszívesebben végigkövettem volna valami színes ceruzával. Nemes Z. Márió szerint Nitsch itt továbbjut a transzcendencia vitalitásának térbeli ábrázolásával, ahol profán és szakrális, organikus és nem organikus kapcsolódik szétválaszthatatlanul. Egy épület, ahol véres oltárképekkel akciózhat bárki kedvére. Nem kétlem, hogy előbb-utóbb megépül.

A következő, kicsit szolidabb oldalakon Cristoph Schlingensief bunkerét látjuk és Csutak Gabriella szövegét. Az Animatográf Kafka A fegyencgyarmaton című novellájában bemutatkozó kínzóeszköz variánsa. Schlingensief gépe fénnyel írja a látogatók testére saját horrortörténetüket. Szóval nincs boncolás, az óvóhelyek időkapszulák, amelyek a szebb jövő érdekében összegyűjtik és újra feldolgozzák a civilizáció szemetét. Ehhez a fanzinhoz nem kapunk se kazettát, se cédét, de a gót Bauhaus bandát ajánlanám leginkább, töltse be mindenki, ahova tudja. Előkerül a híres Batcave Nightclub, ahonnan a gót, meg talán Batman is indult szárnyas autóján, hogy megérkezzen a Mátrixba.

A fanzin zárószövegét Miklósvölgyi Zsolt írja: a jelen bunkerei nem az emberek, hanem az adat kimentésének helye. Ha bekövetkezik az apokalipszis, a backupok referencia nélküli jelek maradnak és értelmezhetetlenné válnak. A nukleáris pánik helyett eljött az adatvesztés félelme: Andrej Tarkovszkijnak elégett az egyik filmje, Marno János egy hiba folytán elveszítette a Nárcisz készül című verseskötetének anyagát. Szóval mentsetek gyakran a felhőbe. Egy távolba révedő sheriffel a Rambo I-ből búcsúzik a Bunker. Legyetek jók, amíg jönnek a dinoszauruszok.

http://technologieunddasunheimliche.tumblr.com/