Anaximandrosz mondása

beépülni a világ rendszerébe,
ebbe a gyönyörű, pocakos testbe,
apró, elhaló sejtként, ficánkolva,
rácsodálkozva a csontokra és izmokra,
szövetté olvadva szerelmesen...

beépülni a világ rendszerébe,
ebbe a gyönyörű, pocakos testbe,
apró, elhaló sejtként, ficánkolva,
rácsodálkozva a csontokra és izmokra,
szövetté olvadva szerelmesen,

és rádöbbenni, milyen könnyű,
milyen szép csak résznek lenni,
résznek egy nagy egészben,
amely egy még nagyobbnak apró csücske,

milyen könnyű dolognak lenni,
és nem tudva tudni, hogy
amiben keletkezésem van,
abban lesz pusztulásom
az idő rendje szerint,

és boldogan fizetni
jogtalankodásomért
egy létigével.