3. Kyle

A mutatóujjam hegyét végighúzom a polcokon, ahogy haladok előre a Virgin Megastore-ban a magnókazetták közt. Térdmagasságban megtalálom a Yaz-albumot. Nem guggolok le érte, derékból hajolok, nyúlik az izom a combomban. Így maradok, mintha csak keresgélnék valamit odalent. Egy eladófiú mögém áll és kérdi, segíthet-e? Ajánljon valami jót, mondom. Kyle, ez a név van a kitűzőjén, két fejjel magasabb nálam, fekete haja rockabilly-stílusban nyírva és belőve, kezembe nyom egy Teenage Fanclub-kazit. Már a zenekar neve is taszít, mintha azt sugallná: mindegy, milyen a zenénk, úgyis zabálni fogjátok, hülye tinik, azt fogjátok szeretni, amit mondanak nektek. Kyle nem tini, megengedheti magának, hogy hallgassa a Teenage Fanclubot, ő már megúszta az egészet.

A mutatóujjam hegyét végighúzom a polcokon, ahogy haladok előre a Virgin Megastore-ban a magnókazetták közt. Térdmagasságban megtalálom a Yaz-albumot. Nem guggolok le érte, derékból hajolok, nyúlik az izom a combomban. Így maradok, mintha csak keresgélnék valamit odalent. Egy eladófiú mögém áll és kérdi, segíthet-e? Ajánljon valami jót, mondom. Kyle, ez a név van a kitűzőjén, két fejjel magasabb nálam, fekete haja rockabilly-stílusban nyírva és belőve, kezembe nyom egy Teenage Fanclub-kazit. Már a zenekar neve is taszít, mintha azt sugallná: mindegy, milyen a zenénk, úgyis zabálni fogjátok, hülye tinik, azt fogjátok szeretni, amit mondanak nektek. Kyle nem tini, megengedheti magának, hogy hallgassa a Teenage Fanclubot, ő már megúszta az egészet.

Megveszem, otthon meghallgatom vagy ötször, újból és újból, különböző módokon untat. Egy dobozba hajítom, tele más olyan kazettákkal, amiket nem bírtam megszeretni, de kidobni sincs szívem. Az ágy alá rugdosom a dobozt.

Éjjel felébredek és érzem Kyle kölniét az orromban. Másnap a Bloomingdale’s-ben végigszagolom a férfikölniket. Melyik lehet az övé? Azt mondta, hívj fel, minden nap dolgozom, szerda és szombat kivételével.

Egy héten át minden nap illatszerboltokban kölniket szagolok. Aztán felhívom. Kyle-t keresem, mondom a lánynak, aki felveszi a telefont. Várom, hogy odahívják, közben narancsot pucolok. Folyik le a kezemen a narancs leve, végre beleszól, mondom ki vagyok, persze név nélkül, még csak az kéne, hogy a kiejthetetlen magyar nevem bezavarjon. Emlékszik, de gyorsan mondjam, nincs sok ideje, a pénztártól kellett eljönnie. Nincs mit gyorsan mondani, mert nincs mondanivalóm, ő kérte, hogy hívjam fel, azt hittem, majd ő beszél. Én vagyok a teenage fanclub, azt csináltam, amit mondtak nekem. A hangjában sietség, de próbál kedves lenni, csevegünk a semmiről. Tizenhat éves lány vagyok és ez New York, biztos, hogy a szüleim sehova sem engednek el vele. Várj még, ne tedd le, mondanom kell valamit, hadarom, csak annyi, hogy tizenhét vagyok. Füllentek, a tizenhat még gyerek, a tizenhét már szinte nő. A narancs leve a könyökömről a szőnyegre csöppen, a pólómon keresztül látszik a szívverésem, mintha valaki a szegélyénél fogva lóbálná. Hát sajnálom, mondja, biztos jól szórakoztunk volna együtt, azt hittem, legalább húsz vagy. Aznap kitaposott teniszcipő és pillangómintás póló volt rajtam, a hajam rendetlen copfban, hogy hihette, hogy húsz vagyok? Nem vagyok nő, csak egy buta tini lány, a szavai megijesztenek, mit jelent az, hogy szórakoztunk volna?

Vacsora közben elmotyogom a szüleimnek, hogy mi történt, tanácsot, útmutatást várok tőlük. Azt szeretném, ha vigasztalnának, de fáradtak, hosszú napjuk volt, tele igazi problémákkal, felnőtt gondokkal. Megsimogatják a fejem és azt mondják, semmi baj, meggyógyul a szíved, mire mennyasszony leszel. Csak egy játszótéren szerzett horzsolás az egész.