Thomas Bianca: Légyott


1
A dohos asztalból újra pókok szöktek fel. Menekülő családként szaladtak ki útlevél nélkül az asztal deszkáinak határain át. A bútor festéke mint seb száradt le, s úgy tetszett, mintha mindig sóhajtana, amint az ember rákönyököl.

A hőség bélyegként nyalta rá párájával a nő testére a ruhát, mégis úgy érezte, a hideg rázza, s mellén megfeszült a vékony, áttetsző bőre.

Az ablak nyitva állt. Hirtelen a zümmögés szimfóniaként csendült fel a szoba üres terében.

A nő fészkelődni kezdett, a rovarzene zavarta gondolatainak szárnyalását.

Ha két szárny csapkodása kelt echót, a hangzavar megfullasztja a gondolat szárnyának repülési szabadságát. Amúgy is, a legyek olyanok, mint a kellemetlen családtagok, dörzsölik a kezüket és mindig észreveszik a piszkot. Zavaró jelenlétükkel egyre csak az ember gondolatai körül köröznek. A nő felállt, de nem tudta kikergetni. Ha agyoncsapja, a sárga, véres lé még bemocskolna valamit. Erre a látványra a gégéje mindig megfeszül, s öklendezni kezd.

— A kurva anyád! — fújta dühösen, és nem értette, miért kell pont őt zavarnia ennek a jelentéktelen lénynek. Csak arra tudott gondolni, hogy mindenen, amihez hozzáér a légy, baktériumok kapnak otthont. Mint valami segélylakás. A nő, mintha a légy jelenléte miatt valami tragédiát dolgozna fel, a düh, a kompromisszum keresése után az elfogadás érzésével feküdt le.

Reggel arra ébredt, valaki járkál a szobában. A légy hosszú, izmos lábai alatt recsegett a padló. Szárnya a combjának aljáig ért, lábainak vastag izmai pedig hatottak a nőre.

Épp egy könyvvel járkált fel-alá, amikor észrevette, a nő felébredt. Rátekintett üvegesnek tűnő, összetett szemével, és szótlanul tartották egymás tekintetét.

A nő kivánszorgott az ágyból, a légy hátat fordítva megvárta, míg felöltözik. Csak a szoba macskája szólalt meg rekedt hangján.

— Megetetem a macskát — szólt a nő

A légy bólintott, és billérréjével magas hangon kezdett zümmögni.

2
Kint már sötét volt, mire meggyötört külsővel hazaesett a munkából.

Szeme sarkában összefolyt a festék, s ruhája hivatal-, vagy inkább friss nyomtatású könyvszagot árasztott magából. Mikor ajtót nyitott, a légy éppen az asztalra helyezte az evőeszközöket, és ijedten feltekintett. Szívókájával mintha tátogott volna, s közben ingerült tekintettel nézett. Meg akarta lepni a nőt, de nem tudta pontosan, mikor jön haza.

— Vacsorát főztél? — kérdezte a nő, és lepakolta kabátját a székre.

A légy fülsüketítően zümmögött. Karmokkal és tapadókorongokkal zsúfolt karjával intett, hogy foglaljon helyet. Mikor leült, a légy tányért rakott elé, amin étel gőzölgött, a mellette álló poharat pedig vörösborral töltötte meg. Hirtelen megérezte, mennyire éhes és fáradt volt egész nap. A légy is helyet foglalt, s ő csak akkor vette észre, hogy a tányér helyett a macskaalom van a légy előtt. Sose gondolta volna, hogy szeretethiányának központja, elkényeztetett macskája ilyen mennyiségű ürüléket produkál egy nap alatt. De mintha sem a látvány, sem a szag nem zavarta volna, egyoldalú beszélgetésbe kezdtek. A légy figyelmesen hallgatta, fürkészte tekintetét.

,,Mintha tényleg érdekelné” — tűnődött magában a nő. Végigtekintett nyálas szívókáján, nagy szemein, szőrös fején, s közben úgy beszélt, mintha eddig senki nem hallgatta volna meg.

A légy tekintete mélyen a nő szemébe merült, s önkéntelenül is megfogta annak kezét. Tapadókorongoktól dudorodó kezének érintése olyan hatást keltett a nőben, mintha ekcémás bőrfelület érne hozzá.

3
Hajnali háromkor a fotelből figyelte, ahogy a nő alszik. Nézte, ahogy homokbarna haja rásimul vékony, hosszú nyakára, s puha vállára tapad. A bő atlétából, mely pizsamaként szolgált, kibújt feszes melle és rózsaszín mellbimbója. Ajkai kicsit nyitva álltak, ahogy gyöngysornak tetsző fogainak fehérsége kicsillant. Az alvás alatti éber tudata azt sugallta a nőnek, figyelik.

— Mintha ezt már nem is álmodnám — gondolta, s hirtelen felriadt.

A légy feszengeni kezdett a fotelban. A nő újból végigmérte a legyet. Most már úgy hatott, mintha egy férfi ülne ott légymaszkban, s meztelen felsőteste fehéren világított.

A légy hirtelen felállt, és a nő fölé emelkedve csókolni kezdte. Teste a nő forró testére feszült, és szájában érezte édes, boros ízét. Medencéjével a lábai közé hatolt, testük együtt mozgott. A nő az éjjeliszekrényen támaszkodott, az ott fekvő könyvön. Hirtelen felemelte, és lecsapta vele a legyet.

Nézte a sötét plafont, amíg rászáradt testére a sárgás-piros folyadék.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük