Kikötői Hírek — francia (2022. május 18.)

2022. április 13-án mutatták be a párizsi Institut Lisztben a Nemes Nagy Ágnes válogatott verseit tartalmazó francia-magyar kétnyelvű gyűjteményt (Les Chevaux et les Anges – Anthologie poétique 1931–1991, azaz A lovak és az angyalok – Költészeti antológia), amely a Rumeur libre Éditions Centrale/Poésie című sorozatában jelent meg Tüskés Anna szerkesztésében, Guillaume Métayer közreműködésével. A kötetbemutató egy időben zajlott a Nemes Nagy Ágnes születése centenáriumának szentelt Debreceni Irodalmi Napokkal (április 9–14.), a programsorozatban „egy paleolit távirat” címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést költői életművéről április 11-én.

Nemes Nagy Ágnes

Nemes Nagy Ágnes francia nyelvű irodalmi alkotások fordítójaként jól ismert, többek között Corneille Cidjét és Cinnáját, Racine Bajazidját, illetve Victor Hugo és Stéphane Mallarmé verseit közvetítette a magyar olvasóknak, továbbá még németből készített műfordításai is közismertek. Tüskés Anna a frissen megjelent kötet előszavában (7–9) bemutatja, hogy Nemes Nagy a második világháború után – amennyire a politikai helyzet lehetővé tette – intenzív kapcsolatba került az élő európai, majd észak-amerikai költészettel. 1947 decemberétől féléves tanulmányutat tett Rómában és Párizsban, majd 1962-től kezdődően rendszeresen költészeti felolvasóesteken és nemzetközi irodalmi találkozókon vett részt külföldön. 1979-ben Iowában töltött négy hónapot egy egyetemi nemzetközi íróműhelyben. Francia költő kortársaival (nevezetesen André Frénaud-val, Paul Chaulot-val, Pierre Emmanuellel és Eugène Guillevickel) való személyes ismeretsége és többek között műfordítási kérdésekről való intenzív levelezése természetesen különösen kedvezett a nyelvek közötti szépirodalmi kapcsolat megteremtésének. Tüskés Anna 2020-ban megjelent tanulmánykötetének Nemes Nagy-fejezete ebbe a kiterjedt kapcsolatrendszerbe és levelezésbe enged betekintést. A Corvina Kiadó és a magyar PEN Club kezdeményezésére már 1968-ban elkezdődik Nemes Nagy francia nyelvű verseskötetének tervezése a verseit fordító Paul Chaulot közreműködésével, a Poètes d’Aujourd’hui sorozatában korábban megjelent Ady-, Illyés- és József Attila-kötetek mintájára, azonban az 1970-re előirányzott kiadás Chaulot halála miatt meghiúsul. Ezt a kezdeményezést teljesíti be a most megjelent kötet, amely különleges feladatot vállal azzal, hogy a teljesség igényével közreadja a már Nemes Nagy Ágnes életében és halála után különféle folyóiratokban és antológiákban megjelent versfordításokat, továbbá a költő hagyatékában felkutatott, korábban kiadatlan átültetéseket a kötet első egységében (46 magyar vers, 76 francia fordítás), valamint a Guillaume Métayer által kifejezetten a kötethez készített fordításokat a kötet második egységében (28 magyar vers, 28 francia fordítás). A francia szövegeken több mint húsz magyar és francia költő és műfordító dolgozott, a kiadás pedig adott esetben közli egy vers több fordítását is. A francia fordításokhoz kapcsolódó lábjegyzetekben követhetők például az egyes versek megjelenésének bibliográfiai adatai, továbbá itt szerepel a hagyatékban megtalált kézirat vagy gépirat ténye, illetve az olvasó figyelmeztetése arra, hogy az adott verset Guillaume Métayer is lefordította a kötet második egységében (vagyis egy vers több átültetése nem feltétlenül szerepel egymás után).

A Les Chevaux et les Anges borítója

Tüskés Anna bevezetőjét Guillaume Métayer esszéje követi (L’existentialisme imaginaire d’Ágnes Nemes Nagy – Nemes Nagy Ágnes képzeletbeli/képzelet által megalkotott egzisztencializmusa, 11–16), amelynek jelentősége nyilvánvalóan abban áll, hogy a francia műfordító és irodalomtudós egyszerre szubjektív és szakmai, a versek olvasásából és fordításából jövő tapasztalatait osztja meg az olvasóval. Nemes Nagy portréja ebben a reflexióban költői képeinek különös, feszült egységként történő leírása köré rendeződik, ami szerint versei az igazság és az idegenség, a képzeletbeli és a valós, a belső és a külső, az érzelmi és a tudati keveredéseként hatnak a befogadóra. Métayer a költői képek erejét egyfajta egzisztencialista szemléletű és egyúttal költői válaszként (cáfolatként?) értelmezi Platón kétvilág-elméletére és az Állam művészetkritikus meggyőződésére. Álomszerű és a természetnél mégis valóságosabb költői képei akár még Kafkához is hasonlíthatók, ugyanis a racionálisnak ellentmondó tudati meggyőződést valóságos érzéki tapasztalatok kísérik. Métayer a Szerelmem, viziisten című versen keresztül mutatja be némiképpen részletesebben Nemes Nagy képzeleti, nyelvi és gondolati világának összetettségét, amelyben meglátása szerint egyesül a költészet és a filozófia, valamint a lényeg és a létezés. A képekről című vers érzéki és tudati képeinek megidézésével ugyanezt a világteremtést illusztrálja az esszé, Métayer egyúttal pedig a lovaknak a kötetcímadó versben szintén megjelenő motívumára is reflektál. Felidézi Platón Phaidroszának lovasfogat-metaforáját, amely annál izgalmasabb lehet a magyar olvasó számára, hogy a dialógus francia címébe (Phèdre) esetleg belekeveri Racine tragikus hősnőjének (Phèdre) végzetes szenvedélyét és mostohafiának megvadult fogatát. A lovak az elemzés gondolatmenetében a költészet megtestesülésének képévé válnak, amely a romantika és a modernség tropológiáját felmutatva egyúttal annak elmozdítását és felszámolását sejteti az önreflexió és az irónia megvillanásaival. Métayer gondolatmenetének lezárása a műfordítás általános és személyes gyakorlatára reflektál, kiemelve a költői képek erejének megőrzési kísérletét, tudatosítva ugyanakkor azt is, hogy a vers soha nem választható le az őt író nyelvről, ritmusáról, hangzásáról, kulturális jelentéshálójáról. A kétnyelvű antológia egy vers több fordításának közreadásával mind Nemes Nagy Ágnes költészetének gazdagságát, mind pedig a műfordítás folyamatában rejlő sokrétűség értékét próbálta hangsúlyozni. Messzire vezetne az egyes fordítások tanulmányozása és a variációk összehasonlítása, de egy példát mégis érdemes felvillantani, amely még akár kifinomultabb nyelvtudás híján is szemléletes, ha a rímeket, a lassú ritmust, a tagolást, a test szókincsét és a bibliai beszédmódot figyeljük.
 
Lázár
Amint lassan felült, balválla-tájt
egy teljes élet minden izma fájt.
Halála úgy letépve, mint a géz.
Mert feltámadni éppolyan nehéz.

Lazare
Quand sur son séant le mort se redressa
Tout entière la vie avait brisé son bras
Arrachée fut sa mort (un garrot inutile)
Car ressusciter n’est pas moins difficile.  (Adaptation de Bernard Vargaftig et Georges Timár)

Lazare
Il s’assit lentement, le mal d’une vie
Entière tordait ses chairs endolories
Et comme la gaze arrachait sa mort
Car ressusciter exige autant d’effort. (Adaptation de Georges Kornheiser)

Lazare
En ce lent retour à la droite assise,
l’épaule souffre de la vie démise.
La mort arrachée tel un pansement,
revivre ainsi est dur également. (Adaptation de Guy de Bosschère) (96–99, mindhárom fordítás Nemes Nagy Ágnes hagyatékából származik)

A Phaidrosz fogathajtója által képviselt tudat és (a Métayer szerint pontosan lefordíthatatlan) ész fogalma köti össze a francia műfordító bevezetőjét Tóth Krisztináéval, aki személyes emlékeinek anekdotikus felidézése után a magyar költészeti hagyományt mutatja be a francia olvasóknak a Nyugat és az Újhold versnyelvének és formakultuszának felvázolásával, Babits Mihály, József Attila és Radnóti Miklós örökségének kiemelésével, a második világháború utáni elnyomó politikai környezet hatásának érzékeltetésével. Nemes Nagy Ágnes költészetének kulcsszava ebben a korrajzban és portréban a raison, vagyis az ész, amely a háború irracionális őrületével szegül szembe – s amelyet az Elmélkedve két változatában eltérő jelentéstartományú szavakkal (pensée, esprit, azaz gondolkodás, szellem) adnak vissza a műfordítók. Míg Guillaume Métayer esszéjében a nyelvileg-kulturálisan idegen szövegvilág felfdező-rácsodálkozó bemutatásán és az európai filozófiai hagyományhoz való gazdag kapcsolódás érzékeltetésén van a hangsúly, addig Tóth Krisztina a magyar költészeti hagyománynak a saját művészete szempontjából is meghatározó jegyeit és aktualitását tárgyalja – és ha jól érzékelem, akkor mind a francia, mind a magyar olvasók számára informatív és elgondolkodtató módon. Tóth előszavának utolsó bekezdései Nemes Nagy Ágnes szöveggondozási habitusának tudatosságát mutatják be, az utolsó általa sajtó alá rendezett kötetet, A Föld emlékeit (1986) egyfajta költészeti testamentumként nevezik meg. A 2016-ban kiadott összegyűjtött versekkel kapcsolatban Tóth Krisztina kiemeli, hogy a kéziratos hagyatékból kiadott közel kilencven, korábban nem ismert vers játékos, lakonikus, helyenként ironikus hangja új, személyesebb és szenvedélyesebb arcát mutatja meg Nemes Nagynak, és még inkább láthatóvá teszi költői arculatának rendkívül tudatos kialakítását.

A kétnyelvű verseskötet egyértelműen továbbírja Nemes Nagy Ágnes költészetét, bővíti hatástörténetének, hagyományvilága hálózatosságának, intertextuális kapcsolatainak felfedezésre váró helyeit. A francia műfordítások lassú olvasása, nyelvi megoldásainak felfedezése és folyamatos visszacsatolása a magyar versek hangzásához és szóképeihez a közeljövőben nyilván felbecsülhetetlen forrás lesz a műfordítók és a fordításelmélettel foglalkozó tudósok számára. A kötet azonban éppen a szövegkiadás igényessége és a műfordítók elkötelezett munkája nyomán tud hatni az egy vagy két nyelven olvasóra is elementáris erővel, miközben arról is elgondolkodtat, hogy a műfordítókat miért éppen ezek a versek szólították meg most vagy évtizedekkel korábban.

Irodalom:

https://abtk.hu/hirek/2477-a-lovak-es-az-angyalok-nemes-nagy-agnes-francia-antologiajanak-bemutatoja-parizsban

http://www.larumeurlibre.fr/catalogue/collections_la_rumeur_libre/centrale_poesie/les_chevaux_et_les_anges_nemes_nagy_agnes