tanult tehetetlen

Szenderák Bence verse a decemberi Műútból

1.
merre tartanak a fák?
fulladó erdőben örökzöld soha.
a kimerült sietség itt
mély koromban tapos.
bennem a szív szédelgő lépések
kilengő metronómja.
elboruló tagok robajára
felkapják fejüket a leláncolt állatok.

2.
megeszi a visszhangot a moha
a hidegben nem látnak hallanak
elmossa a vadak szaglását
elmossa a nyomokat az eső
hova hova hova hova

3.
fejemben számban a nyelv lehúz
passzív gépszíj a mozdulatsor ostoba.
hamuba vesző egyenes utca
lépések aszfaltcsattanása
lépések szétfröccsenő csöndje
szállópor szitál a szememre.

fagyni fog. az este
mérgezett oltalom. talpam alatt
csigaházroppanás dermedő zaj.
és közeledő reflektorok
robbanómotor villamos sínsikoly

madártetem lombkoronazuhanás
kő és ölelő korom.