Lövés visszhangzik végig a kisvároson.
Tompa bumm, bummtól döng a vasárnapi utca.
A birtokvágytól vér ömlik,
Fekete rózsák nyílnak.
Ki a puskalövés célpontja?
Miattad kerülnek elő a szuronyok,
Waterloo-nál, Waterloo-nál, Napóleon,
Elba púpja zömök hátadon,
És a hó, mely vezényli szikrázó, bevetésre kész
Pengéit tömegével, sziszegve: sss!
Sss! Sakkbábu mind, akikkel játszol,
Faragott elefántcsont-vitéz.
Vonaglik a sár, a sok átvágott torok
Francia bakancsoknak lépcsőfokok.
Oroszország arany kupolái szétmállanak
A kapzsiság-kohóban. Felhők, felhők.
A méhraj labda-alakba sereglik, kinéz
Egy fekete fát, átszökik hetven láb magasra.
Le kell lőni. Bumm! Bumm!
Bárgyún égzengésnek véli a puskát,
Azt hiszi, Isten hangját hallja,
Aki tűri a csőrt, a karmot, az aljas
Eb-vigyort, a falka-kutyáét, ahogy nyalja
Elefántcsont koncát, mint a többi gyülevész
Eb, mint a falka, a falka, az egész.
Idáig jutott a raj. Hetven láb magasra!
Oroszország, Lengyelország, Németország! Ha lenéz,
A szelíd dombok, az ismerős, bíborvörös
Mezők akkorák, mint a rézpénz,
Amit folyóba vetnek, a folyón átkelnek.
A méhek civódnak, sötét labdájuk vadul
Borzolódik, tüskék a sünön.
Ott áll a szürke kezű ember álmaik kaptára alatt,
Méhkas-állomás az: mozdony és vagon,
Hűen acélsíníveikhez,
Indul, érkezik, és az ország határa végtelenbe vész.
Bumm! Bumm! Lehull
A kas, darabokban, egy csenevész
Borostyán-tőre. Dugába dőlt fullajtár, szekerész,
Grande Armée! Piros rongyfoszlány Napóleon!
Letűnt győzelmet idéz.
A rajt betaszajtják egy szalmakalapba.
Elba, Elba, sebhely a tengeren!
Tábornagy, tengernagy fehér mellszobra márványkövön
Csúszik-mászik, jó helyet keres.
Milyen szemléletes!
A sok szalag-csíkos, néma test
Lépked a letakart pallón, Franciahon nehéz
Zászlaján, várja az új mauzóleum,
Elefántcsont kastély: villás fenyőág.
A szürke kezű ember mosolyog —
Üzletember mosolya ez, csupa józan közöny.
A szürkéről bebizonyul,
Nem is kéz, hanem azbeszt bödön.
Bumm! Bumm! „Majdnem végeztek velem.”
Fullánkjuk rajzszög méretű!
Meglehet, a méhrajnak elvei vannak,
Konok, fekete öntudata.
Napóleon derűs, szerinte minden nagyszerű.
Ó, Európa! Ó, mennyi méz!
Gálla Edit fordítása