[Az evés megtörése, a kövér csendé]
Az evés megtörése, a kövér csendé.
A koplalásé. A kenyér megszegése, a szóé.
Túl nagy szobák egyikében a tizenkét éves
lány éhes figyelme, az ajtó mögött
mit csinál anya. Várakozás az innenső
oldalon. Az ajtón túl nincs beszéd, csak
a levegővétel megváltozott ritmusa. Szólok
hozzá, nem válaszol. Ez már a büntetés lehet.
Merre van apa? Jöjjön, legyen egyszerű és
egyértelmű, erős és gyors állkapocs. A harapás,
a nyelés elszakít attól, akinek jól kell laknia.
Baj van, de nem tudom, mi az, velem kell
lennie, ezt már a tükör mondja, legyek
üres, üvegcserepek nélküli éjszaka.
[Férges almát választ a vak kéz]
Férges almát választ a vak kéz.
Vakablak feszül még vakabbra.
Bent a napraforgó világtalan falat néz.
Falat méz a szerelem rossz salakja.
Csillagok csúsznak Isten torkain.
Bekokszolnak a lázas spindoktorok.
Orrukból göngyölt bankó lóg, a rím
hideg huzatban dohánypapír, lobog.
Meg nem mozdul a súrolókefe.
Nem lát, és nincsen hőmérséklete:
akihez beszélsz, válaszolni nem kész.
Vak jós, Teiresziász, őrült tolvajisten —
két kajla fül zsebét húzza, nincsen
semmije: botcsinálta Hermész.
[Nem tudok mit kezdeni a haraggal]
Nem tudok mit kezdeni a haraggal, mióta
a gyerek nem tud mit kezdeni a haraggal,
mióta nem tudok mit kezdeni a haraggal,
és így tovább, vissza, egészen a meleg tavaszi
kertig, vissza a meztelen árulásig, mennyi vér
lüktet a régi történetekben, és a lüktetés
mögötti csöndben a hüllő szűnni nem tudó
sziszegése, az Istennek kedves áldozat és
a vérrokonság, a vérszerződés, a bosszú születése,
ahogy táplálni kezdi az agressziót a szelídség,
és ez a nevetséges félelem, hogy ha nem leszel
szörnyeteg, szörnyeteggé válik az, akit szeretsz,
szörnyeteggé válnak, hogy ne válhass szörnyeteggé,
bocsáss meg nekik, tudják, hogy mit cselekszenek.