Versek

Ozsváth Zsuzsa versei a legutóbbi Műútból

Könnyű

Két cserép szobanövényünk alkalmazkodott a körülményekhez.
A nagylevelű fény felé forgatja szárait, a másik falnak dől.
Elmúlt karácsony, és senki nem jött kopogtatni az újév okán.
Bár jól esett volna, ha valaki, akár pénzért,
de helyettem is reménykedik a boldog kezdetben,
boldog folytatásban.
Sötét idők járnak erre, és nehéz puttony a remény.
Hát elmúlt karácsony, ajándékok kibontva.
Néha szédülök, nem tudom, mi történik a testemben,
bár vehetnétek és ehetnétek, legyen könnyű a föld.
Ne féljetek.
Nem fog összedőlni a ház, hiába lakik az ördög a részletekben,
a tömítésben tanyázik valami isten.
Két cserép szobanövényünk alkalmazkodott a körülményekhez.
A nagylevelű vak reményt dédelget, a másik vakon is szeret.

 

Sirató

miért mennek tönkre fiúk apáikba
segítséget miért nem fogadnak meg
inkább róják az utcákat porzó esőben
milyen súlyos árnyék ballag mögöttük
félnek tőle de nem tanultak sírni
egy férfi tűr a kapunál összecsuklik

szapora léptek visszhangzanak egybenyúló
szobákon át végtelen bérlakásban

a keserű kisfiúk nem tudnak játszani
a keserű kisfiúk egy felnőttet rejtegetnek
a szomorú férfiak egy kisfiút ringatnak
a szomorú férfiak magukban maradnak
fejjel a beleikben a zsírjukban a májukban
a jobb a bal a jobb a bal pitvarban kamrában

a nagyfiúk nem akarnak játszani
a nagyfiúk nem hisznek istenben
a nagyfiúk nem hisznek apában
apa nem akar játszani
apa nem hisz istenben
apa nem hisz a fiúban

szapora léptek visszhangzanak egybenyúló
szobákon át végtelen bérlakásban