Jay és Claire Pritchettért
Vedd vissza a magázódás jogát,
kezdő módjára élj.
És integess: mert szép.
Ha megtalálom a verset,
visszaviszem a Régiségbe:
még nincsenek irodalom-
szervező üzletemberek.
A tegnap jó, bármit gondolhatok róla.
Az éjféli lány leszopta róla a fölösleget.
Elszabadult a mennyország,
mármint, amit értek belőle,
az a kevéske. Tárgyfilozófia:
erre mentek el az évek,
hittem: szeretni elég lesz,
mert annak szárnya van,
mint öreg szekrénynek,
nyikorog, szirma van, szimata
és szilszakálla van.
Pulzál. Púposkodik.
Mint linóleum reggel, ha rásüt a nap.
Mondd úgy: röggel.
Nincs benne rossz. Minek is.
Jó kacatok, emlékek,
különböző súlyban, csoportban.
Fény van benne. Vele.
Nappali van a szekrényben,
ezt máshogy is mondhatnánk.
Volt-nincs szekrény.
Már megint a régi kedvenc, a Tegnap:
úgy akarok kihalni, hogy túladagoljam.