észak-déli irányban

Végtelen sorban fenyők, alagutak és megint fenyők, ha az ember észak-déli irányban átkel az Alpokon, mondtam a vonaton velem szemben ülő nőnek, aki ugyanúgy, mint én, egyedül utazott, és mivel mindketten az ablakon át a tájat kémleltük, hozzáfűztem, hogy gyakran kellene megtenni ezt az utat, hogy pontosan megfigyeljük, meddig tart a fenyők területe, és hol találkozhatunk az első pálmafával, ha pedig ellenkező irányban délről utazunk észak felé, akkor azt, hogy hol tűnnek el a pálmafák, többször kell megtenni ezt a szakaszt, hogy minden kétséget kizáróan állíthassuk, az utolsó pálmát láttuk északon, amely után világosan észlelhetően egyfajta átmeneti terület következik, a sziklás hegyekben egyértelműen megváltozik a természet, és hamarosan megpillantjuk az első fenyőt észak felé haladva, nota bene, az első fenyőt sokkal könnyebb azonosítani, mint az utolsó pálmafát. Vagy most, amikor az ellenkező irányban utazunk.
Mit akar ezzel mondani? — kérdezte a nő.

(Zsuzsanna Gahse: Hármasban [részlet]. Schein Gábor fordítása)