Egy szép napon a Könyörületes Buddha magányosan sétálgatott a Paradicsom lótusztavának partján. Gyöngyfehéren csillogtak a tó nyíló lótuszai; közepükön arany bibék közül áradt szüntelenül a kimondhatatlanul édes illat. Pirkadt éppen a Paradicsomban.
Egyszerre csak megállt, és véletlenül lepillantott a tó felületét borító lótuszlevelek között. Pontosan a Paradicsom alatt terül el mélyen, nagyon mélyen a Pokol Feneke, és ezért a kristálytiszta vízen át olyan világosan láthatók a Styx folyó és a Tüskés Hegy tájai, mint valami diorámában.
(Akutagava Ryūnosuke: A vihar kapujában [részlet], B. Fazekas László, Gergely Ágnes, Lomb Kató, Vihar Judit fordítása)