Duras-hét 3. — a legkisebb valószínűség szála


Április 28.
Akik a békére várnak, azok nem várnak, nem várnak semmire. Egyre kevesebb ok van rá, hogy az ember ne kapjon híreket. A béke már mutatkozik. Olyan, mint a közeledő mélységes éjszaka, és egyben a felejtés kezdete. Már itt is a bizonyíték: Párizst kivilágítják éjszakára. A Place Saint-Germain-des-Prés mintha reflektorokkal lenne kivilágítva. A Deux Magots zsúfolásig tele. Még túl hideg van ahhoz, hogy az emberek kiüljenek a teraszra. De a kis éttermek is zsúfolásig tele vannak. Mikor elmentem hazulról, a béke nagyon közelinek tűnt. Gyorsan hazajöttem, a béke hazáig üldözött. Felfogtam, hogy a lehetséges jövő mindjárt itt van, hogy egy idegen ország emelkedik ki a káoszból, amelyben már senki nem várakozik tovább. Nekem itt sehol nincs helyem, én nem itt vagyok, hanem másutt, vele, a többiek számára elérhetetlen, a többiek számára megismerhetetlen zónában, ahol tüzek égnek, és ahol gyilkolnak. Egyetlen szálon függök, a legkisebb valószínűségen, ami már nem kerülhet az újságok hírei közé.

(Marguerite Duras: Fájdalom. Fordította: Forgách András, Jelenkor Kiadó, 2019)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük