belülről kifelé


Az analitikus elme a tények igen alapos megismerésére, a meglévő gondolatok élesen megkülönböztető kritikájára, az egyes esetek elválasztására és osztályozására képesít. A szintetikus elme viszont inkább az egyes eseteket kombinálja, vezérlő szempontokat keres, amelynek alapján rendszert épít, nagy átfogó összefüggéseket és törvényszerűségeket lát meg. Az analitikus elme munkája elsősorban a megkülönböztetés. Gyorsan észreveszi, hogy a dolgok miben ütnek el egymástól, a legapróbb különbségeket is képes felismerni. A szintetikus elmének jellemző tulajdonsága viszont az összehasonlítás: hamar felfedezi, hogy a legkülönbözőbb dolgok miben hasonlítanak egymáshoz. Mind az analitikus, mind a szintetikus típusnak vannak előnyei és hátrányai. Az analitikus elme fő előnye az egyes esetekhez való szívós ragaszkodás, és ezeknek igen beható vizsgálata. Az analitikus elme természete megvéd az ismeretek elsietett általánosításától. Hátránya viszont, hogy nem képes átfogó összefüggéseket meglátni. A szintetikus elme előnye viszont éppen abban rejlik, ami az analitikus elméből hiányzik: mindenütt kapcsolatok után nyomoz, vagy összefüggéseket lát meg. A rendszeralkotó elme mindig szintetikus. Az ilyen elmét azonban sokszor az a veszély fenyegeti, hogy gondolatrendszere nem elég mély alapokon nyugszik, mert hiányzik belőle a kellő elemző- és bírálótevékenység.
Élesen elkülönülnek egymástól az ötletes vagy nem rendszeres (aforisztikus) és rendszeres (szisztematikus) gondolkodó típusok. Az előbbiek elméje ötletekben gazdag, megjegyzései szellemesek, kitűnő vitatkozó, de nem vonzódik a fáradsággal járó, kitartó gondolkodáshoz. A rendszeres elme ezzel szemben nagy összefüggő műveket alkot, amelyeket a logika vastörvénye tart össze. Munkáiban az egyes részek egy fő gondolatot támasztanak alá. Az utánzó vagy reproduktív elme fő jellemvonása, hogy mindig csak a kívülről kapott impressziókkal dolgozik. A reproduktív típusú egyén rendkívül gyorsan átveszi a mások által felszínre hozott ismereteket. Mindig kívülről befelé él, csak a már kész ismeretekre támaszkodik, új elképzelései nincsenek, mindig csak azt gondolja, amit mások már kidolgoztak. Ide tartoznak az adatfeldolgozók, a szorgalmas megfigyelők, a méricskélők. A teremtő és produktív típusú egyén viszont belülről kifelé él. Nem ragaszkodik a már ismert gondolatokhoz, hanem mindig új összefüggéseket keres. A produktív ember gondolkodásában a fantázia nagyobb szerepet játszik. Gondolkodása állandó mozgásban van. Lelki diszpozíciójánál fogva szükségképpen egyoldalú, minden anyagot azonnal a maga szempontjából a maga kategóriái szerint fog fel és dolgoz át.

(Sáringer Gyula: Tudomány és erkölcs, 2013, e-book, 16-17.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.