A liberálisok olyan emberek, akik az ellenségeiket jobban szeretik a barátaiknál, bűntudatuk van a siker miatt, de a kudarc nem tölti el őket szégyenérzettel, megvetik a profitot és büntetik az eredményeket. A liberális férfiak pöcstelen, töketlen önkasztrálta eunuchok, akik szégyellik saját férfiasságukat az örömtelen, haraggal teli pinák miatt, akiket meg keserű irigység tölt el minden materiális dologgal szemben, ami konzervatív nővéreik sajátja, a többszöri orgazmusról nem is beszélve… A liberálisok fogtak egy Tök jó Országot és Elbaszták, és most ott tartunk, hogy a gyerekek még a Huckleberry Finnt sem képesek elolvasni meg kidobósat játszani, és bármilyen durcis sivatagi szörfös úgy érezheti, hogy nyugodtan belerepülhet az épületeinkbe, mert tudja, hogy nem fogjuk atommal megkínálni Mekkát, ahogy azt öt másodperccel a tornyok leomlása után meg kellett volna tennünk. (Nancy Reagan szükség esetén a saját ujját is rányomta volna a férjéére, ha netalán nincs benne elég erő, és az egész szaúdi félszigetből üveggyárat csinál.) Csakhogy a liberálisok azt akarják, hogy szeressék őket.
(Don Winslow: A gandzsa urai, fordította: Varga Bálint, Agave Könyvek, Budapest, 2012, 68.)
