Ugyan, képzelődni szabad.
A többiek, a mások – mint a kövek.
Ne járj, lépdelj. Már csak az ütem.
Előttünk a sosemlátott.
A kollázs szigorú, kipróbált etikája.
Most pedig hajtsd fel a fejed, és úgy, de csak úgy,
ahogyan a napfogyatkozás után a madarak tudnak,
énekeljünk.
(Csete Soma: Kollázsetika [részlet], Hévíz 2018/6, 552.)