És mégse lesz a bosszúból semmi, háború se lesz csak sírnak nagyon, mindenki sír csak én nem, én kemény vagyok, mondogatom magamban, mint a vaj, majd edzek, legyél kemény, mint a vaj, lyány vagy, nem?
Mert a vaj nem kemény, csak ha gyalog hozod át a városon, és megfagy útközben, hogy a kezed is ráfagy, és otthon mire észbe kapsz, elfogy, fel se olvad, pedig rádállítják az egész boltot, a várost és mégis sikerül egy húszdekásat, de sikerül, pedig lyány, látjátok, és én ezen soha nem tudok nevetni csak apám.
Hát lány vagy, nem?
Lyány.
(Bódis Kriszta: Kemény vaj, Budapest, Magvető, 2003, 10-11. o.)