A kutyáról mintát vett oly módon, hogy újságpapirosra fektette s körberajzolta veres krétával, mit úgyszintén be kellett szerezni, hogy azzal papírosokra s fára rajzoljon őkelme. Azonban míg a kutya úgy maradt összecsombolyodva, hogy lerajzolhassa, az biza nem kevés időbe tellett. Ugyanis mikor a kutya végre az ő szépen összepászintott s ragasztott újságjára ráfeküdt, s ő kezdte volna körberajzolni, az állat rögtön felpattant, mint kit megszúrtak. De okos volt ez a paraszt, mert lecsippentett egy kis kenyeret, s visszacsalta. S mikor már a kutya állt a papiroson, fogta a kenyérbelet, s lerakta a földre, hátha lefekszik. Figyeltem. Addig addig, míg magától le nem heveredett ismét, mert ment a kenyér után. Akkor körbe lett rajzolva a kutya. Végül a papírost körbevágta, s rászegezte a deszkára: akkora lessz neki az ólja. Hogy miért nem vett mértéket róla, hogy mérje fülétől farkáig, fel nem foghatom.
(Tompa Andrea: Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben [részlet], Pozsony, Kalligram, 2013. 356.)