friss műút

Legfrissebb

Napindító

nyomja csak el a mákzaj — Édes hazám 2/10.

2019. november 17.

Az ország, hová visszatérek,
a szétesés szélén áll.
A határ szántása megéget,
számból kicsordul a nyál.

Letört kiflivégnyi boldogság
szárad a földre esve,
dobozos tejet kínál hozzá
a felszolgáló este.

Régi idők tűnnek semmibe,
nem kalandvágyból indul,
kinek oda el kell mennie.
A jövő régi, nincs új.

A kiflit beáztatjuk tejbe,
aztán megszórjuk mákkal,
hogy földes, senki meg ne sejtse,
nyomja csak el a mákzaj

a sár együgyű mormogását.
Vannak szebb világok is.
A kíváncsi a múlton átlát,
de időt rá nem szakít.

Az országot, hová betérek,
szétesés tartja egybe,
a rémálom végre felébred,
s bámul a kiflis tejbe.

/2007/

(Vörös István: A kifli országa. in: Édes hazám, Magvető, 2012, 164.o.)

Szólj hozzá!