Mert az egész más volt, amikor október huszonötödikén az erkélyen állva svungosan leívelő fehér tárgyra lettem figyelmes, és a röppálya görbéjéből (meg kizárásos alapon) kikövetkeztettem, hogy a később Rákosi Mátyás asztali mellszobrának bizonyuló gipszvalami csakis Vadasék ablakából indulhatott utolsó útjára. Vadasék gesztusa a léggömbutasé volt. Vagy a — kissé elbóbiskolt — öntudat riadott fel. Régi mozgalmi emberek voltak.
(Petri György: Egy kevéssé vizsgált, ám lényeges hőstípus [részlet], Beszélő, 1990. október 20. 4.o.)
Fotó: PIM