— szürke, vastag, kocka alakú betonépületből jön ki a gazdag egér, alig bír járni, hatalmas, kerek pocakján hold alakú fehér folt, hirtelen teherautó fékez a betonépület előtt, a gazdag egér fel akar kapaszkodni hátul a kocsira, csak úgy liheg, szuszog az erőlködéstől, a volán mellől a földre ugrik egy kicsi, sovány egér, kezében géppisztoly, felemeli a fegyvert, tüzel, a gazdag egér felsikítva a fenekéhez kap, a sebből csillogó, sűrű, fehér anyag buggyan ki, mint amikor a kutyatej szárát kettétörik, ismét a száraz, kopogó hang, a gazdag egér a földre esik, a kocsiból két egér ugrik a földre, a fegyveres felesége és kisfia, most mindhárman botokkal kezdik csépelni a gazdag egeret, a hatalmas pocak egyre ráncosabb, süppedtebb, szinte beleverték a kocsonyás földbe a gazdag egeret, mikor az hirtelen talpra ugrik, kitépi az egyik sovány egér kezéből a botot, most ő veri amazokat, a három sovány egér egymás után földre bukik, kezüket tarkóra kulcsolva halkan cincognak, testük felhasad az ütésektől, sovány, fénytelen kovász folyik ki felhasított kis gyomrukból, valami kevés, hamuszínű lisztet ehettek valahol, a gazdag egér markában egyre suhog a bot, a három egér már meghalt, de az még a holttestüket is üti-csépeli, végül hirtelen elhajítja a husángot, és falni kezdi a szegény egerekből kibuggyant kovászt, szürcsöl, lábával topog evés közben, az utolsó morzsáig felfal mindent, lassan feláll, pocakja ismét feszes és gömbölyű, hirtelen legörbül a szája, sírni kezd, hangosan sír, jajgat, öklével törli a könnyeit, mint a gyerekek, a földre térdel, simogatni kezdi a halott, szegény egereket, csak a szürke, felhasadt, üres bőrük maradt, nyitott szemük csillog, szájuk félig nyitva, látni a félig nyitott, éhes szájakban a halott, hegyes fogakat —
(Hajnóczy Péter: Egerek)