Egy kiváló szép estén a nem kevésbé kiváló Ivan Dmitrics Cservjakov, hagyatéki végrehajtó, a földszinti zsöllye második sorában ült, és látcsövén keresztül gyönyörködött a Corneville-i harangokban. Gyönyörködött, és a földi boldogság csúcspontján érezte magát. De hirtelen…
(Anton Pavlovics Csehov: A csinovnyik halála [részlet], ford.: Szőllősy Klára)