Bereményi nagypapa Mándyval a Teleki téren…

(KEPES) Később sem ismerte el [a nagyapád] azt, amit csináltál?
(BEREMÉNYI GÉZA) Egyetlenegyszer örült neki, amikor Mándy Iván író odament a standhoz, ahol nagyapám állt, és megkérdezte: „Ön az a Bereményi, akinek az unokája az az író?” A nagyapám mondta: „Igen, tisztelettel. Miért? Azt mondja, „Mert vegye tudomásul, hogy nagyon jó író az unokája, és irigylem őt, mert ő nem ír a Teleki térről (Mándy Iván nagyon gyakran írt a Teleki térről), mert innen származik. Neki annyira természetes ez a közeg.” Nagyapám mondta: „Tisztelettel, legyen szíves megmondani, hogy kihez volt szerencsém.” Mándy Iván megmondta a nevét, nagyapám fölírta egy zacskóra. És jöttem, mondja: „Egy Mádi nevű ember volt itt.” Gondolom, a mádi borra gondolt, abból következtette. Elmondta, hogy mit mondott Mándy Iván. Az is egy íróvá avatás volt. És nagypapa büszke volt, mert finom embernek tartotta Mándy Ivánt, és ha az így beszél az unokájáról, talán mégiscsak… Bár abban sincs sok bóni, mert egy fillérrel sem jár.

 

(Bereményi Géza. in: Kepes krónika. Beszélgetések. Park, 1999. 165-166.o.)