Van rajta egy erőszakos hasadás, mondja
a mama, és valóban, ez a damaszt abrosz
a mondanivalóm, amit újra és újra
megszakít valaki
azzal, hogy tapogat.
Különösen azok, akiknek megköszönném,
ha inkább beszélnének.
Akik körülöttem élnek, és engem koptatnak
minden mozdulatukkal.
Pedig szavaik felérnének egy porcelán étkészlettel,
és közösen megvendégelhetnénk azokat,
akik még nem tárgyiasultak.