Versek

Urbán Emma: Versek

gilice

hideg bőröd halovány fátyolfelhő-réteg
alatta ezernyi szederkéken alvó ér

a penge nyomán sötét hajszálkígyó ébred
hátán a ragacsosan kibuggyanó, bordó vér
gyöngyszerű, mozdulatlan cseppekbe sűrűsödik

 

isolde 2

merev, csontos végtagkupac hever a fapadlón
szaggatottan lélegzik a hideg, sápadt, petyhüdt hús

a patkányfarokszerű, zsíros tincsekbe állt hajból
kiszivárgó ondó sikamlós csiganyálcsíkot húz

a földön

ezernyi színtelen kelés a sok merev szőrtüsző

a szájból kilógó duzzadt nyelv síkos, döglött angolna

néhol a hidegtől lilával átszőtt, mocskos bőr
mintha a zöld ütésnyomoknál penészes volna

a lábak közt kihűlt lyuk tátong