Nem lehet az akácvirágfürtök
fertőzésszerű, bolyhos dekorációját,
a bodzabokroknak,
ezeknek az apró, gömbölyű nagynéniknek
a tányérjait, kínáló tenyereit,
a vadgesztenyefák
váróterem-katedrálisainak parasztbarokkját,
a felásott parcellák kávézaccközönyét,
a pipacsok szemekbe fröccsenő pirosát,
a réti füvet, amibe hol itt,
hol ott fekszik bele egy darab szél,
az árkok vizében térdig rohadó tavalyi nádat,
a foltokban vedlő rozsot,
és fönt, mindezek fölött
a felhők tiepolói gőzhalmazait,
és még feljebb, a láthatatlan csillagokat,
nem lehet.
(Kőrizs Imre: Nem)