Fut a béke istennője…

Faluktól megfosztott városok.
Szelek kényére-kedvére hánykódó hajók
bolyonganak, nekiütődnek a kikötőhidaknak.
Az angolpark óriáskerekét
széttörte a szél.
Fut a béke istennője, vakon, bearanyozott
teste keresztüldereng a vizen.
A tér szökőkútjából megszökött a víz,
a követségre, bankokba, minisztériumokba
bárki bemehet.
Döglött gerlék és sirályok borítják a
mólót és az útmenti árkokat.

S az emberek,
hol vannak az emberek?

(Bo Carpelan: Városok. Ford.: Jávorszky Béla)