Vannak kapcsolatok — melyek mint a lóversenyjáték. Veszteségesek, végső soron, nagyon úgy érezzük sokszor. De néha olyasmit adnak, ami megéri. Ahogy a lóversenyjáték egy pálya környezetét, váratlan tengerpart-látványt, egy hóesést, urambocsá néha még pénzt is. Akkor — épp — az annyira jó, hasznos, kell a szívnek, hogy üsse part a többit, megmarad a magunk környezete, a hóesés — a kapcsolat — egy időre eláll. Ám mert tartós is, így kívánja valami, a szó másik értelmében is eláll.
(Tandori Dezső: Evidenciatörtek [részlet], Mozgó Világ, 1997/5. 93.o.)