Most figyeljük meg azt, ami legkevésbé hasonló a két fejen – nevezetesen a két legfontosabb szervet, a szemet és a fület. Messze hátul a fej oldalán és mélyen lenn, a bálnák állkapcsának elágazásánál, ha jól megnézed, megtalálod a héjtalan szemet, amelyet egy kiscsikó szemének hihetnél, annyira aránytalanul kicsi a fej nagyságához képest. Mivel a bálna szeme ilyen sajátosan oldalt fekszik, világos, hogy a pontosan előtte levő tárgyakat nem látja, éppúgy, mint a mögötte levőket. Röviden: a bálnaszem helyzete olyasforma, mint az emberfülé; és elképzelhetik magukban, mi lenne önökkel, ha oldalról, a fülükkel néznék a tárgyakat. A bálna hát alighanem világos képet lát ezen az oldalon és egy másik világos képet a másik oldalon; ami közbül van, az neki vastag sötétség és semmi. Az ember voltaképpen mondhatni egy őrbódéból néz ki a világra, két egyesített tolóablakon át. De a bálnánál ez a két ablak szétválasztva épült be: két különálló ablakot adnak, és sajnálatosan gyengítik a látást. A bálnának ezt a sajátosságát mindig figyelembe kell venni a halászatnál; jó, ha az olvasó emlékszik majd rá a következő jeleneteknél.
(Herman Melville: Moby Dick, a fehér bálna [részlet]. Ford.: Szász Imre, Móra, 1982. 116.o.)