friss műút

Legfrissebb

Napindító

Civilizálódjék

2019. június 13.

És akkor ott volt
Nyomban egy tenger, messzi,
Fénylő saláta,

Egy északi táj, és
Házak halmaza
Végig a parton.

Aztán még, azt hiszem,
Sirályok kavarultak
És száradó vásznak —

Hátsó kis udvarok
Fanyarsága! —, s a sírásó
Szerszámát félrehajította.

Erre azért a kemény
Deszkák megint, s a sötétség.
Ám azon nyomban

Megütött az az
Édesség és fény,
Az édesség és a fény,

Csak elképzelve, mily
Sír-komoly városok, tartós
Mívek jönnek, ha megérik.

Igen, ükunokáim s az
Ő ükunokáikat ekképp
Temetik mellém,

Ultrarövid denevér-
Vinnyogásnyi sirámmal
Bütyökcsontjaink a dús

Földet csak gazdagítják,
Változzék percről percre,
Civilizálódjék.

Jó volt, amíg kitartott,
S még hogy így tartott-e,
A bibliai igény, le

Por a porhoz satöbbi
Hat láb mélyre tél csillám
Fényén át, Nincs-Ki hibája.

Azzal együtt, engem
Zaklat e kísértet-táj,
Suttyom-halk szélzetével,

Nebulóinak nagy nyílt
Lelkével, s haszonelvekkel —
Mindegy, reájuk hagytam,

Mit kire is hagyok.
Remélem, ráérnek, és a
Fény is megéri: lessék.

(Derek Mahon: Beckett-képmás. Ford.: Tandori Dezső, Magyar Lettre Internationale, 1996-1997/tél, 53.o.)

Szólj hozzá!