– Ég veled? – Ezt ne mondd, Jerry. Kérlek, ne. – Sallynek már fájt a csuklója, oly régóta tartotta a kagylót, most meg az egész alkarja reszketni kezdett. A hallgatót a válla és a füle közé szorította, s felszabadult kezével hozzáfogott, hogy begombolja Peter egyik kantárján a gombot; az utóbbi néhány hónapban megtanult maga öltözni, csak a gombolkozás nem ment, s ebben a szétszórt lelkiállapotában nehezére esett dicsérgetnie. Szegény gyerek, már tíz perce áll itt, s vár, hogy az anyja befejezze a beszélgetést; vár és fülel, vár és lesi őt azzal a derengő gyanakvással az arcán – Sally elsírta magát. Úgy jött rá a sírás, mint valami szelíd hányinger; összeszorított foggal igyekezett visszatartani a csukladozást, nehogy a kagylóig jusson.
John Updike: Gyere hozzám feleségül [részlet].