Ész? A lehető legnagyobb józanság, mélységes sensus communis, együttlátás az egész emberiséggel, minden fraternité bombaszt és égalité-nyafkálás nélkül, keserű, kemény, kiábrándult, de mégis továbbépítő pozitivizmus, magány, úriság, filozófia és szenvedés sötét, de izzó quintesszenciája, ősemberi gesztusok, csókok, étvágyak és szenvedések leszűrése a logika irgalmatlan szűrőjén és hipochonder szívem irgalmas édességén át: valami effélét jelentett nekem a szív.
(Szentkuthy Miklós: Szent Orpheus breviáriuma. II. kötet. Magvető, 1973. 176.o.)