Régi nyarakon…

Fürdetik a kutyát. Lógó ingujjukat
Fogukkal ráncigálják a könyökük fölé.
Fél órát még fociznak, amíg lemegy a nap.
Elengedik a kormányt a lejtőn lefelé.

Zuhanyozás után melltartóban vasalnak.
Az ablakot kitárják, csattan a fémrugó.
Eldöntik, hogy lemennek a Balatonra holnap.
Lenyírják a füvet, és szól a rádió.

A kétpárevezősök villáit olajozzák.
Isznak egy üdítőt a híradó előtt.
Láda sörben fogadnak, hogy nem nyer Németország.
Tűzijátékra várva megszállják a tetőt.

Felhívják nagymamát, kisollóval kezükben.
Hosszan telefonálnak, alattuk nyírt köröm.
A terítőt kirázzák, egy kiskanál kiröppen.
Őrült, önpusztító alkonyati öröm.

(Imreh András: Délután. Nappali Ház, 1997/3-4. 92.o.)