A szerető

A lány azt mondja: nekem jobb volna, ha nem szeretne. De még ha szeret is, akkor is bánjon úgy velem, mint ahogy a többi nővel. A férfi ránéz, borzadva, aztán megkérdezi: csak ennyi a kívánsága? A lány azt mondja, ennyi. A férfi szenvedése ott kezdődött, abban a szobában, ezt már nem színleli, először az életben. Azt mondja, érzi, a lány sohase fogja szeretni.

A lány ráhagyja. Először azt mondja, még nem tudja. Aztán ráhagyja.

A férfi azt mondja, egyedül van, rettenetesen egyedül ebben a szerelemben. Erre a lány azt mondja, ő is.

 

(Marguarite Duras: A szerető. Ford.: Ádám Péter. Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007. 22.o.)