Végtelen kegyetlenség

TÁVOZÁS

Éretlen füge lóg a kerti fügefán.
Zöld indák között éretlen a szőlő.
Tornácunkra árnyékát veti.
Pénzünk elfogyott.

A természet csak keserűt kavar.
Áldatlan, szánatlan a búcsúnk.
Fényes, éretlen búzaszárat
Macska zörget.

Ilyen nyomort a távolság sem szépít,
Nap-réz, jeges hold-patina.
Világ ólmos salakja.
De rendíthetetlen

A város kék öblét óvó sziklaszirt.
Mit a tenger hullámai vernek.
Végtelen kegyetlenség.
Egy kopott kőkunyhó

Tárja párkányát a rontó viharoknak.
Az okker-szirt nyúlványán át
Csüggedt kecskék vonulnak
Tengersót nyalni.

(1956)

(Sylvia Plath: Távozás. Ford.: Rapai Ágnes. in: Új Írás, 1984/8. 37.o.)